Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - DOKUMENTUM - Csohány János: Békefi Benő két egyházkormányzati levele 1957 elejéről
140 Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003) legmélyéig hatott Dobozi Imrének a „Népszabadság” vasárnapi számában megjelent „A kereszt nem akasztófa” című cikke. Nincs módom szólni, legfeljebb felétek, azt is csak ilyen magánjellegűén. Félek, hogy megkötö- zöttségemben ezzel is elkéstem. Még egyszer megismételve bocsánatkérésemet, Isten gazdag áldását kérve Rád, szolgálataidra, őszinte szeretettel köszönt: Nyíregyháza, 1957. február 12. [Békefi Benő] II. A Tiszántúli Református Egyházkerület Főtiszteletű Elnökségének Debrecen Főtiszteletű Elnökség! Tisztelettel közlöm, hogy sok töprengés, megfontolás és imádság után, vizsgálva egyházunkban az ellenforradalom idején megmutatkozott jelenségeket, és mindenek felett önvizsgálatot tartva, arra a döntésre jutottam, hogy az egyházkerületnél viselt valamennyi tisztségemről és megbízásomról, alkalmatlanságom tudatában, lemondok. Lemondásomnak ez a bejelentése lényegileg csak elvi jellegű, mivel 1956. szeptember végétől a közegyházi szolgálatokból már kikapcsolódtam. A nyíregyházi gyülekezeti szolgálatot a presbiterek és a gyülekezet kérésére, amennyire egészségi állapotom engedi, elvégzem. Ez a helyzet félreértésre adott okot, ezért lemondásom bejelentésével azt kívánom kifejezésre juttatni, hogy semmiféle szándékom nincs a közegyházi szolgálatba visszatérni. Hitbeli meggyőződésem és teológiai álláspontom alapján vallom, hogy a Magyarországi Református Egyház 1948-ben és a következő időkben helyesen ismerte fel kairosát. Az 1948-as zsinati deklaráció, a Testvéri Üzenet, a Missziói Szabályrendelet elvi része, Bereczky Albert és Péter János püspökeink jelentéseiben kifejtett elvi álláspontok és felsorolt gyakorlati tennivalók, egyházunk egyre inkább felismert és engedelmesen járt útja helyes volt. A Szentháromság Isten ismeretéről és tiszteletétől, a Jézus Krisztusban megtörtént és történő megváltás kozmikus jelentőségéről, az egyházról, a diakóniáról, az igehirdetésről, egyházunknak népünk életében hordozott felelősségéről és az ökumenikus felelősségről, s szolgálatról szóló tanításaim igei alapvetéseit és teológiai megállapításait az eddig hozzám jutott kritikák alapos megvizsgálása alapján sem tudom másképp lát
