Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Simon Zoltán: Identitás-vizsgálat Nyárádkarácson község egykori görög katolikus közösségében
122 Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003) Bucur tanító má a magyar világ előtt vagy két évre elment. Helyette jütt égy román tanító a Regátbó, s a% vöt két évig. S amikó Észak Erdélyt a magyarok kapták, a román tanító hazament a Regátbo. (LA.) Kettős identitás, felekezet- és nemzetváltás A vizsgált közösségben, az egykori görög katolikusoknál fel lehet vetni a kettős identitás/kötődés problémakörét. Ennek nyomait napjainkban is tapasztalhatjuk, főleg az idősebbeknél. A vegyes házasságok, református családokhoz való beházasodás a környező településeken, sok esetben az egyik kötődés megerősödését és kizárólagossá válását eredményezte. Meg kell tehát jegyeznünk, hogy általánosságban a kettős identitás az általunk vizsgált közösségekben nem egyértelműen bizonyítható. 3 aztán a fiatalok férjbez mentek a reformátusokhoz a szomszédfalukba, vagy máfelé, s azpk mind azpk lettek [...] görög katolikusokból reformátusok lettek. (M.I.) A lokális tudat ugyanakkor a mai napig számon tartja a román származású családokat (oláhoknak nevezik őket). Ez leginkább verbális gesztusokban fejeződik ki: „Menj haza és vedd elő a szekrényből a cinturát (román népviselethez tartozó derékszíj) s a bocsk.ort!' Érdekes, hogy a fiatalabb korosztály ugyanúgy számon tartja ezeket a családokat, de arról nincsenek információik, hogy az „oláh” családok egykori görög katolikusok, és hogy a román, ortodox templom eredetileg görög katolikus templom volt. Tehát a kategorizálás, a tipizálás ereje hat, mely generációról generációra öröklődik, a kérdés háttere, történetisége és a hagyomány ismerete nélkül. Hogy milyen volt a két világháború között az egykori görög katolikusok etnikai és nemzeti identitástudata egyéni- vagy közösségi szinten, pontos kategóriákat nem tudunk felállítani. A visszaemlékezésekből erre csak közvetve tudunk következtetni. Az általunk vizsgált közösségekben a nemzettudat építése a helyi értelmiség — papok és tanárok — irányításával történt. A haza és a nemzet szimbólumait kifejező eszközök, szólások, énekek mindenki által ismertté váltak, melyek ünnepek alkalmával vagy társasági beszélgetések kapcsán kerülnek elő leginkább.3' Ilyen alapon a helyi társadalomban már sajátos etnikus és nemzeti kategorizálásról beszélhetünk, amely szakadékot idézett elő: a közösségi megítélés kirekesztette, devalválta, nemtelennek nyilvánította a görög katolikusokat. Az általunk vizsgált egykori görög katolikusok hovatartozást jelző készletéből többnyire hiányoznak a román nemzeti szimbólumok, például a román viselet. Egyes családoknál a régi fotók között találunk „harisnyád’ férfiakat. Itt a székely népviseletben is használatos többnyire kenderből Ólán, 1993.107. p.
