Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Simon Zoltán: Identitás-vizsgálat Nyárádkarácson község egykori görög katolikus közösségében
Simon Zoltán: Identitás-vizsgálat 123 vagy posztóból készült nadrágról van szó, mely a helybéliek szerint a román népviselet tartozéka is egyben, melyet egykoron viselhettek a betele- pülő/betelepített román eredetű családok férfi tagjai is. A népviselet mellett a román nyelvismeret, nyelvhasználat hiánya gyengítette a román nemzettudatot. Ezekben a közösségekben a „román” nemzeti és etnikai identitás hiánya illetve részleges hiánya (Kisteremi) mellett élt a közösségben a „román”, „oláh” kategória, mint valamiféle bélyeg, megbélyegzés, ami mögött a vallási hovatartozás, esedeg a romános hangzású családnév és egyfajta ködös családtörténet, a közösség fennmaradt emlékezete állt bizonyítékként. Összegzés A fenti visszaemlékezések kapcsán feltevődhet a kérdés, hogy az interjúrészletek mennyire utalnak azokra identitásjegyekre és élethelyzetekre, melynek bemutatására a dolgozat vállalkozott? A személyes és nyilvános, közösségi életszférák egyaránt megjelennek ezekben a visszaemlékezésekben. Tény, hogy ezek közzététele a nyilvánosság számára azt jelenti, hogy innentől kezdve közüggyé válhatnak olyan dolgok, melyek eddig csak is kizárólag a magánszférába tartoztak. A kutatás kapcsán végső soron a helyi közösség „közügyével” állunk szemben, melynek során az újra meg újra felmerülő kérdésekre kell reflektálnunk. A vallási átállások / átsorolások sorskérdésként jelentkeztek a vizsgált közösség életében. Elmondhatjuk, hogy a közösség önképének bizonyos fajta letisztulásához is hozzájárulhat az interjúrészietek közlése. Összegezve megállapíthatjuk, hogy az etnikus identitásban beállt változások, a tárgyalt hatalmi viszonyok szülte hasonulási kényszerfeltételek során bekövetkezett felekezet- és nemzetváltások a helyi társadalmi egyensúlyt mindenkor befolyásolták. Ezek hatásai érződtek mind az egyéni, mind a közösségi életben, személyes identitászavarokat is eredményezve. A visszaemlékezésekben feltáruló információk sok esetben váratlanul hatottak, sőt a szerző számára egyenesen megdöbbentőek voltak. A munka során a településről eddig kialakított kép egyfajta cáfolata, a helyesbítés kényszere is motiváló volt, mindemellett a vallomásokban rengeteg az egybeesés a történetileg is alátámasztott adatokkal, amelyeket azonban a Székelyföldön többségben lévő kisebbség saját nemzeti szempontjai szerint interpretál. Úgy ítéljük meg, hogy egyesek ma is egyfajta identitászavarban élnek. Főleg a fiatalabb generáció közül sokan nem értik elég világosan, ha „románnak” titulálják őket. A lokális tudat szelektál, viszont az is igaz, hogy a korábbi viharok mára már lecsendesedtek, hatásaik kevésbé érződnek a helyi társadalmi érintkezés során.
