Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Simon Zoltán: Identitás-vizsgálat Nyárádkarácson község egykori görög katolikus közösségében
Simon Zoltán: Identitás-vizsgálat 119 ritkábban pedig a római katolikusoknál. Ezért is beszél az ortodox pap Nyárádkarácson esetében lelkekről, nem pedig családokról. Az interjúrészletekből kitűnik, hogy az 1980-90-es években sajátos vallási átrendeződés ment végbe a „magyar vallások” javára. Bár az ún. szekták nem tekinthetők annak, a református vallás mindenképpen. Ez utóbbi esetében az 1989 utáni szabad vallásgyakorlás és a környék magyar többsége miatt a református egyház nagyobb presztízse és elfogadottsága jelent vonzerőt. A karácsonyfalvi ortodox parókiához tartozó hívek vallástalanságá- ból illetve vallási közömbösségéből következik, hogy ténylegesen csak a nagyobb ünnepek alkalmával jelennek meg az ortodox templomban. A létszám ilyenkor is csekély. így hát a hétköznapi alkalmakra és a vasárnapi szent liturgiára lassan-lassan állandó meghívottakként Marosvásárhelyről érkeznek imádkozó és egyben pihenni vágyó ortodox vallású román hívek: A nagyobb ünnepekkor jelenleg a templomot a városból jöttek töltik meg. Ismerősök is jönnek, úgy búsz személy körül vasárnaponként. Autóval jönnek, Dáciával. Szerdán és pénteken reggel nyolctól tízig program van. Aztán nagyon sok ünnep is van nálunk, románoknál. Vasárnaponként tíztől tizenkettőig van program. Ez az} jelenti, hogy nálunk van jelenlét. Nincs olyan péntek, hogy ne lenne négy-ót ember. Vasárnaponként húszharminc személy is. A Dáciák bejönnek az udvarra, jönnek a városból, mert a városban nagy forgalom van, itt pedig csend van. Az ima után beszélgetésbe kezdünk. Itt jobban vannak. Friss a levegő, nincsenek autók, amelyek zajt csinálnak. Itt visszahúzódhatnak. Egyesek rácson is sütnek, itt a kertben az árnyékban pihennek. A tömbházban, a városban másképp van. (A jelenlegi karácsonfalvi ortodox pap.) Nyelvhasználat A Nyárádkarácsonban ma is élő, volt görög katolikusok nem emlékeznek arra, hogy őseik románul tudtak volna. Kisteremiben a visszaemlékezések nyomán nem göngyölíthető fel ez a fonal tisztán és hitelesen. A legrégebbre visszaemlékező interjúalany sem igazolja fel a román nyelv továbbélését az egykori görög katolikusok körében. Anyám Gligor volt, nem is tudott románul, de nagy román volt, [...] de magyar iskolába járt. Az osztrák világkor nem volt olyan, hogy magyar vagy román. Aki tudott, az volt az első. Mondta anyám, hogy szavalta a „Talpra magyar!”-t [...] s odavágtam a lábam. Ez református templomban volt, mert anyám 1894-ben született, s ez 1908-ban lehetett. (M.I.) A nyelvi beolvadás időbeni folyamatának pontosításra a 19. század második felétől rendszeres statisztikákon kívül semmilyen történeti adalékra nem támaszkodhatunk. A karácsonfalvi egykori görög katolikus temető
