Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Simon Zoltán: Identitás-vizsgálat Nyárádkarácson község egykori görög katolikus közösségében
Simon Zoltán: Identitás-vizsgálat 111 Rományul vót a szertartás, de a prédikáció magyarul. Magyarul! Ez a 20-as 30-as években is így vót, má nem tudtak románul az öregek, jábó vót román. S ba románul prédikált a pap, nem értette. (I.A.) A 30-as 40-es években románul vót a szertartás, minden. A végén vót egy beszéd magyarul. Há senki se értette románul, egyedül Mózesné értette. Máté vagy Lukács evangéliumából olvasott egy-egy részt Piroska, és azt elmondta magfarul. Az énekek is románul vótak. (SZ.E.) Kisteremében nem magyar családok, román családok, görög katolikusok voltak, de nem tudtak románul. Egy se! Érdekes volt, nem ? Még a fiatalok valamit tudnak, de vannak az idősebbek [...] nem is tudnak! A magyar nyelvűvé vált görög katolikusok áttéréseinek, rítusváltoztatásainak vizsgálata fontos adalék a nemzetváltási folyamat megértéséhez. A román tudományos gondolkodás szinte kivétel nélkül egyfajta tudatos el- magyarosítási törekvésről beszél. Ion I. Russu azt mondja, hogy a Székelyföldön az erőltetett elmagyarosítás már 1867 után „csábítás, zsarolás, terror, erőszak, üldözés és szükség esetén gyilkolás révén” ment végbe. A római katolikus egyházba illetve a protestáns székelyföldi vidékeken a református egyházba való áttérés a 19. század utolsó évtizedében erősödött fel. A magyar egyház „nem kért pénzbeli hozzájárulást az áttérőktől, hanem ellenkezőleg: pénzjutalmat kínált nekik, hogy könnyebben átcsalogassa őket.”16 17 Áttérések 1918 és 1940 között Az impériumváltás után egy ellentétes irányú áttérési folyamat kezdődött. Karácsonyfalva és a szomszédos községek esetében 1920 után szintén tetten érhető a román állam és az ortodox / görög katolikus egyház azon törekvése, hogy a korábban vallást váltott magyarokat (egykori görög katolikusok vagy azok leszármazottai) vagy a romános nevű székelyeket akaratuk ellenére egyházilag átsorolják vagy gyermekeiket románnyelvű tanintézetekbe kényszerítsék.18 A két világháború közötti Romániában első renden az ortodox, másodsorban a görög katolikus vallás minősült államvallásnak, az utóbbi rovására az erdélyi városokban és falvakban egyaránt észrevehető az ortodoxia — államilag is támogatott — terjeszkedése. Ez epizódszerűen jelen van a nyárádkarácsoni görög katolikus egyház- község életében is. 16 Vö. RUSSU, I. ION: Románi ji secui. Bucure^ti, 1990. (továbbiakban: RUSSU, 1990.) 17 Kovács Piroska: Maréfalva. In: Hermann Gusztáv Mihály (szerk.): A többség kisebbsége. Tanulmányok a székelyföldi románság történetéről. Csíkszereda, 1999. 215-257. p.; 235. p. SCHEFFLER JÁNOS: Az erdélyi rítusváltoztatások. In: Magyar Szemle, 1942. 1. sz. 7-12. p. (továbbiakban: SCHEFFLER, 1942.)
