Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Simon Zoltán: Identitás-vizsgálat Nyárádkarácson község egykori görög katolikus közösségében
110 Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003) úgy tekintett múltjára, mint idegenre, vagyis egy új közösségi önmegfogalmazás zajlott le minden esetben. A nyárádkarácsoni görög katolikus közösség etnikai identitásváltozásainak, nemzetváltásának folyamatát az 1920-30-as évektől lehet legjobban nyomon követni. Az egyének visszaemlékezései nyomán a betelepültek fokozatos kultúraváltási — akkulturációs — útjáról is képet kapunk. A 20. század második felében a térbeli és társadalmi mobilitás, a magyar nyelv székelyföldi primátusa, a vallási és a nemzetiségi arányok egyenlőtlen megoszlása biztosították a kedvező talajt az akkulturációs / asszimilációs és végső soron nemzetváltási folyamat kiteljesedéséhez. Az interjúkban, visszaemlékezésekben a szükségszerű kapcsolatok szülte viselkedési normák átalakulására, mentális azonosulásra is találunk példákat: A vén L. itt tanult meg magyarul. Há ők Vajdakútáról származnak. Há igen má a keréknek van ötfala, de ő a%t mondta, hogy ötfaluja van a keréknek. Nem tudta mondani magfarul. I - -né Udvarhelyről került ide [...] Vámosudvarhelyről, tiszta román falu. S a férje kórodi. Hallattad hírét Kórodnak? [..] Há egymás mellett van a két falu. A A. -né is járt a görög katolikus templomba, de besúgó vót. A tizennyolcbéliek mikó mentek sor alá, s énekelték, hogy „ Úgyse leszek a mocskos oláh katonájól”, bésugta a csendőrségnek, s ezeket a fiúkat mind összeszedték, s Kolozsvárra hurcolták hadbíróság eleibe. Egy hétné tovább verték őket. N.M. vót, Cs.P., N.L., K.L. [...] jábó (hiába) vót román, me ő is akkó ment katonánok, s énekelte [...] ezek vótak stb. (LA.) Felekezet és etnikus identitás - Áttérések 1918 előtt A 19. századi és 20. sz. elején bekövetkező vallásváltoztatásokat, áttéréseket a görög katolikusok a többségi kollektív emlékezet által fenntartott megbélyegzés illetve besorolás felfüggesztésére tett törekvéseiként értékelhetjük. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a Székelyföldön a 19. század végére a magyar nyelvűvé vált görög katolikusok nem értik a román nyelvű liturgiát, melyhez a balázsfalvi egyházi vezetés minden egyházközségénél ragaszkodott. így hát a prédikáció magyar nyelven hangzik el sok helyen, s a liturgiában is igazodnak a hívek anyanyelvéhez.15 15 Il.YÉS ZOLTÁN: „Magyarul beszélünk” Etnikai identitás, akkulturációs stratégiák a csíkszépvízi görög katolikus egyházközség hívei körében a 19. század közepétől 1948-ig. In: BORBÉLY ÉVA — CzÉGÉNYI Dóra (szerk.): Változó társadalom. Kolozsvár, 1991. (Kriza Könyvek I.) 6-21. p. (továbbiakban: iLYÉS, 1991.) 8. p.
