Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Miklós Péter: Az egyházmegyei központ kiépítése Szegeden, 1923-1941

92

Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003)

A székesegyház építése

Szeged legmagasabb és legnagyobb temploma az 1879. évi árvíz utáni fogadalomnak köszönhette létét, előtte a Szent Dömötör templom állt a helyén, a palánki (későbbi nevén belvárosi) rész plébániatemploma. Szeged egyházfönntartó kegyúri bizottsága, 1880. november 28-án ünnepélyes fogadalmat tett, hogy az újjáépítés emlékére monumentális templomot épít. Innen a fogadalmi templom elnevezés. 1931-ben mint a püspöki központ temploma székesegyház rangot nyert.

Az új egyház helyének kijelölésére már az 1880-as években kísérletet tettek, de csak hosszú viták után sikerült eredményt elérni. Bonnaz Sándor püspök 1885-ben írt végrendeletében 200 000 forintot hagyott a készülő templomra: „Az én akaratom az, hogy ezen összegből a kegyúri joggal felruházott városi hatóság pénztárának hozzájárulásával a Palánknak nevezett belvárosban az ott nagyon is szükséges nagyobbszerű plébániai szentegyház építessék Föl...”17 A Fogadalmi Templomépítő Bizottság 1901. május 2-án alakult meg Ivánkovits Sándor tiszti főügyész elnökletével. Az építkezésre 1902-ben a rossz állapotú Dömötör-templom helyét jelölték ki, Varga Ferenc plébános tiltakozása ellenére: „Csak a századvégi emberek lehetnek olyan kegyedének, hogy templomot rombolnak ott, ahol templomra szükség van.”18

A város 1904-ben jeligés pályázatot írt ki a fogadalmi templom terveire. Az eredményhirdetésre június 10-én került sor. Első díjat nem osztottak ki. Második helyen Rainer Károly és Aigner Sándor, harmadikon Foerk Ernő és Sándy Gyula terve végzett. A negyedik díjat Hofhauser Antal, illetve Gyalus László kapta. Szeged 1909-ben - Lázár György polgármester javaslatára — Schulek Frigyesre bízta a templom terveinek elkészítését és a kivitelezést. A költségek 3,3 millió koronát tettek ki, a város azonban csak 2,1 milliót tudott adni. 1912-ben azonban Schulek öregségére és betegségére hivatkozva visszalépett. A kivitelezéssel Foerk Ernőt bízták meg, Schulek tervei alapján, 2,5 milliós költségvetéssel. A templomépítő bizottság 1912 májusában, Ivánkovits Sándor javaslatára elfogadta, hogy a templom „az árvíz emlékére ugyan, de Magyarország Védőasszonya tiszteletére emeltessék.”

A Szent Dömötör egyházban 1913. július 13-án mutatta be az utolsó szentmisét Jászai Géza plébános, Sebenico címzetes püspöke. Az épület bontását július 22-én kezdték meg. A fogadalmi templom alapkövét

17 Kolláti IstvAn: A Fogadalmi templom története 1880-1949. In: ÁBRAHÁM ISTVÁN — ZOMBORI ISTVÁN (szerk.): A szegedi székesegyház. Szeged, 2001. (továbbiakban: Kot!.Au, 2001.) 15. p.

18 Kolláti, 2001.17. p.