Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Zsombor: EGOizmus. Az énreprezentáció mint én-performancia (self-fashioning) Bethlen Miklós emlékiratában
Tóth Zsombor: Az én prezentáció Bethlen Miklós irataiban 83 lyel bűneiket magára véve közösséget vállal {sok bűnét s romlását sirassam és Felségedet böjtölés, könyörgés, penitenciatartással mindnyájunkhoz engesztelni igyekezzem)”UX Ezen megfeleltethető átfedések ellenére is kérdéses, hogy beszélhetünk-e Bethlen esetében a paraklétoszi szerepkör egyértelmű felvállalásáról az én-performancia reprezentációs eljárásaiban, ha ő soha nem nevezi így magát, vagy expliciten nem azonosul ezzel a szerepkörrel. Ugyanis azzal is számolnunk kell, hogy a fentiekben vizsgált megfelelések nem feltétlenül a paraklétoszi szerepkör kizárólagos attribúutumai, hanem a mártír, próféta, szent szerepkörének puritánus olvasaton alapuló, Bethlen által némiképpen továbbgondolt, alkalmazott sajátos vonásai is lehetnek. A Sudores et cruces...c. röpirata, amely akárcsak az emlékirat, saját életének apologikus számbavétele, felvet egy olyan kérdést, amely a nyilvánosság és reprezentációi, illetve a magánélet és a köz érdekében leélt munkálkodást mint életmodellt konfrontálja. Mindezt a kontempláció neosztoikus és az aktív, munkálkodó élet oppozíciójába merevíti anélkül, hogy a paraklétoszi szerep lehetőségét implikálná, így jelenítve meg azokat a reprezentációs elveket, kulturális modelleket, amelyek az élettörténeten belül az énségről való beszédet alakítják. írA legbölcsebb király mondja: Mindent láttam az én hiábavlóságomak napjain; van oly igaz a& aZ ° igazságában elvész és van gonosz napjait meghosszabítja az ő gonoszságában. Ne légy felettéb igaz *s ne légy felettébb ostoba, és ne tartsd magad túlságosan bölcsnek (...) És aztán gyakran faggattam tudós férfiakat, akiktől ez} tanultam: Középen mégy a legbiztosabban. De senki sem tudta megmutatni hol van ez az események végtelen változatossága szerint változó közép. Hozzájött ehhez ugyanezen király másik mondása: nyisd meg a te szádat amellett, aki néma, és azoknak dolgában, akik adattak veszedelemre; nyisd meg a te szádat, Ítélj igazságot, forgasd ügyét a szegénynek és a szfkölködőnek. ”111 112 Ezek a fejtegetések is sokkal inkább a puritánus mártirológia szereplehetőségeit ajánlják, mintsem a paraklétoszi identitásmintát. Ugyanez a röp- irat tartalmaz egy olyan részletet, ahol Bethlen a Moribunda Transsylvania c. röpirat megírásának célját, szándékát magyarázza egy fiktív szerepkör alkalmazásán keresztül, amit azonban egész életének, tevékenységének méltatásaként is felfoghatunk, hiszen azokat az énreprezentációs sémákat érvényesíti, amelyekkel az emlékiratban szembesülünk. „...Nem tudom, tévedtem-e, Isten bocsássa meg de úgy vélekedtem, hogy annak a fiúnak a szerepét és hivatását töltöm be, aki őrült anyjának annak tudta nélkül ételben, italban, csemegében gyógyszert ad be. Ugyan sohasem adtam volna erre a fejem, ha látom, hogy a fejedelem, a tanács és az egész ^aZa tisztában van saját jogaival és érdekével, és nincs a végső 111 Dávidházi, 1998.110. p. 112 Bethlen-levelek, 1987. II. 1181-1182. p.
