Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Zsombor: EGOizmus. Az énreprezentáció mint én-performancia (self-fashioning) Bethlen Miklós emlékiratában
72 Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003) tokkal, gyakran saját kárát sem véve figyelembe vagy saját vállalkozásának rovására segít a szegényeken, elnéző a jobbágyaival,57 de főként templomok építéséhez, kijavításához, karbantartásához járul hozzá,58 illetve az iskolák működésének és a peregrinációt biztosító adományoknak a letéteményese egyszersmind: ,^4z iszonyú sok. gonosz könnyítésére országot igen könnyen, örömmel, de a gubemiumot igen nehezen reávevém, hogy mind a militia, mind a magunk emberei sok excessusi orvoslására a vármegyéken, székeken tegyünk értelmes, tekintetes főember inspectorokat... bizony nagy javára is voltak a szegénységnek és az országnak.”59 De ehhez hasonlóan, újra a puritanizmus meghirdette művelődési program60 * elvárásainak eleget téve rajzolja meg önmagát, olyan személyként, aki felelősséggel implikálódik a művelődési élet, az oktatás támogatásába. Bethlen érthető módon külön fejezetet szán a „ku- rátorságban, publicumokban való forgásának”, ezáltal is hangsúlyozván ennek Énreprezentációs tétjét. Az 1667—1675 közötti periódusról beszámolva említi: „Ezen esztendőben erigálók az udvarhelyi scholát is annyira, amint lehete. En voltam kurátora; megmutatják az írások és a dolog hogy mire igyekeztem. Emlékez Zjl meg én Istenem énrólam, az én jómra. Nehem. Ult.”M Egy ilyen típusú szerepkör beemelése az Énreprezentációba újra egy, a kontextus által ajánlott már meglévő minta, sőt prototípus felől releváns. Medgyesi Pál I. Rákóczi György temetésén elhangzott beszédében erényként emeli ki a fejedelem hasonló kurátori, patrónusi, mecénási tevékenységét, adakozását: „Az isteni szent tiszteletet, melly nagy buzgósággal oltalmazta, terjesztette! Sem költségét, sem elméjét, teste törődését, nem szánta attul. Szpllyanak az Egyházak, r ahoz aelott sok féle drágalátos eszközök: a sok ecclesiák, mellyekkel Erdélyben a mi vallásunkon valók megszaporodtanak.. ,”62 gokat nevez így meg. A fogalom definícióját, korabeli használatát, illetve a magistrátuá tiszt kötelezettségeit az előbbi fejezet gondolatmenete tartalmazza. Bethlen is emlegeti saját magistrátusi tisztét, illetve ennek felelősségeit az Imádságoskönjthen. Vö. Bethlen-önéletírás. 1009-1012. p. A fogarasi országyűlésen a németeknek kifizetendő adóból a parasztokra kimért nagy összeget próbálja felszólalásával csökkentetni. „Ebben a gyűlésben mikor 700000 rhenensis forintot felvetők, esett egy kapura hung. Fnis 260. En a szegénység megtartásáért az voksolóm, hogy felét a dominus terestris tegye le ajándékon... Bizpny nehezen ménének a fösvény urak reá...” Bethlen-önéletírás. 791. p. A fejérvári templom tetőzetének kijavításához 500 magyar forinttal járul hozzá, de a fejérvári házát építő mestereket is munkába állítja, még akkor is ha, ez a saját építkezési munkálatait késlelteti. Vö. Bethlen-önéletírás. 889. p. 59 Bethlen-önéletírás. 903. p. 60 Nemcsak Apáczai vagy Tolnai Dali munkásságára utalok, hanem főként arra a prédikátor rétegre, amely egyértelműen megkövetelte a nemesség részvételét és anyagi támogatását a scholck. fenntartása, a tanítómesterek foglalkoztatása érdekében. Ez az elvárás nagyon gyakran kapcsolódott össze olyan történelemteológiai argumentációval, amely az ország romlását többek közt a szellemi elmaradottság tényével is vélte magyarázni. Vö. BÁTHORI, 1664. 43. p. Bethlen-önéletírás. 669. p. 62 Medgyesi, 1653.23. p.
