Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Zsombor: EGOizmus. Az énreprezentáció mint én-performancia (self-fashioning) Bethlen Miklós emlékiratában

Tóth Zsombor: Az én prezentáció Bethlen Miklós irataiban

73

Ez a szerepkör azt hivatott illusztrálni a kontextus szolgáltatta kulturális minta és elvárások alapján, hogy Bethlen hatalmi részesedése nem felelődén tisztségvállalás volt, hanem főként a közösség érdekében tett szolgálat, sőt — igaz ezt már más szerepkör performálására hagyatkozva végzi — gyakran nem kellőképpen értékelt áldozat, amelyet a haza {patria) és az egyház (ecclesia) érdekében hozzott meg: „...az én terhes nagy hivatalimban, amelyekre engemet felséged méltatlant méltógtatott vala, én az én erőtlenségemben. .. minél hívebben és buzgóbban én a te hátadnak és az én hazámnak, nemzetségemnek szolgálni és használni igyekeztem vala, engemet a világ annál inkább üldöz vala.”63 64

Publica privatis anteponendo bonis Mártír és próféta

Az áldozat tényének jelenléte az énreprezentációban már nem csak újabb szerepkört aktivizál, hanem az egész én-performanciát egy felsőbb dimenzióba transzponálja. Míg a homo religiosus mint pillanatnyi, átmenti identitás (achieved identity), minden külső és belső megnyilvánulása révén egyfajta követendő példa értékű emberi kiválóságot mint attribútumot implikált, és mindez megerősítést nyert a magsytmtuA szerepkörben, addig itt az áldozat az eredetileg emberi, halandói viszonyítási alapot (emberi kiválóságj) felcserélve az isteni irányába vetíti. Vagyis a magánérdekről való lemondás a közösség érdekében, tehát az áldozat tudatos felvállalása és főként reprezentálása Bethlen személyét a protestáns, de főként puritánus mártírfogalomhoz közelíti. Mindehhez hozzáadódik személyes implikációja65 a gályarabügyben, amely a gyászévtized alatt nemcsak nemzetközi botránnyá alakult, hanem jelentősen hozzájárult a puritánus mártirológia, publikációk alapján is felmérhető elterjedéséhez, népszerűsödéséhez. To63 Bethlen-önéletírás. 990. p.

64 Rendkívül fontos ez a pontosítás, hiszen a mártír, a s^ent az egyetemes keresztény kultúra, és főként a katolikus középkor jellegzetes hagiográfiai tradícióval összekapcsolódott alakja, tehát a gyakorlott kereszténység már a kora középkor óta aktuális és követendő példája, kulturálisan forgalmazott magatartásmintája. A protestáns mártirológia sajátosságait, illetve a gyászévtized puritánus márdrológiáját Győri L. János vizsgálta. Vö. GYŐRI L. JÁNOS: Mártírium, puritanizmus, retorika. In: Irodalomtörténet, 2000. 1. sz. 51-72. p. (továbbiakban: GYŐRI, 2000.); illetve UÓ: Reformáció, mártirológia, exemplum. In: Irodalomtörténet, 2001. 3. sz. 321-340. p. (továbbiakban: Győri, 2001.)

651677-ben, Utrechtben jelenik meg Bethlen Miklós latin nyelvű röpirata Apologa Ministrorum Evangelicorum Hungáriáé, amelyhez hozzá van csatolva a száműzött protestáns prédikátorokhoz írt levele: Epistola Nicolai Bethlen Sedis Siculicalis Udvarhely capitanei Supremi, ad ministros exules tam Helveticae quam Augustanae Confessionis, ex Hungária per hodiernam persecutionem ejectos.... Kiadását és magyar fordítását Bethlen kiadott levelezése tartalmazza. Vö. Bethlen-levelek, 1987. II. 11591181. p.