Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Zsombor: EGOizmus. Az énreprezentáció mint én-performancia (self-fashioning) Bethlen Miklós emlékiratában
Tóth Zsombor: Az én prezentáció Bethlen Miklós irataiban 65 szerencsémet kereső Iffiu leghény.”V' Noha ez a peregrinusi identitás, mint achieved identity, ezúttal talán szándékolt megtévesztés, és sokkal inkább politikai manőverezést takar, mintsem peregrinusi stúdiumokat, vitathatatlan, hogy a levél feltételezte élethelyzetben, a címzett személye és jelentősége által is megszabott fiktív szerepkör performálását tárja élőnkbe. De ugyanígy működik ez a szerepvállalás akkor is, ha nem országos dolgok tétje felől meghatározott a szituáció, amit a következő levél villant föl. Az 1671. február 18-án kelt, Bánffy Dénesnek írt levél ezúttal nem is annyira a Bethlen által személyesen performált újabb szerepkörre enged rálátást, hanem azokra a kulturális sztereotípiákra, esetünkben identitásmintákra, amelyek az erdélyi arisztokrácia mint csoport által felvállalt valóságon belül az identitás reprezentációját meghatározzák és szabályozzák. A levél egy bizonyos indiszkréció kellemetlen következménye, ami Bánffy Dénesnek és Bethlen Miklósnak is az udvarral való viszonyát érintette.3' A fejedelemasszony neheztelését az váltotta ki, hogy Behlen állítólag Bánffyt lebeszélte az udvarba menésről, és ezt maga Bánffy Dénes közölte levélben az udvarral. Ezt igyekszik cáfolni Bethlen Miklós, állítván, hogy ő ilyent nem tett, következésképp levélben szólítja fel Bánffyt az igaztalan vád visszavonására az ügy rendezése érdekében: „...bizpny kglmed Cavalieri tiszti asz} kévánnya sőt az kglmed lelke ismeretiys asz} dictallya, bog az mit kgd miatt méltatlan szenvedek abból magba mentsen ki (...) Kglmed szerentsetlen szplgaia Bethlen Miklós”.* 32 Bethlen terminus technicusa a „cavalieri tiszt” nemcsak a gentleman, úriember magatartás szinonimája, hanem utalás egy, a 17. századi erdélyi főúri énreprezentációt meghatározó identitásmintára, a lovagi szerepkörre, amely ezúttal nem a militáris erények, hanem sokkal inkább az udvariság és a rendi nyilvánosságmodellek által megszabott normalitás, mintsem a magatartás, szerep-performálás princípiuma33 felől releváns. Ha a magánlevelezésre összpontosítunk, különösen az első házasságának idejéből könnyen találhatni újabb példákat, amelyek a fenti paradoxont igazolják, hogy az elsősorban családi, tehát belső „használatra”-tn Bethlen-levelek, 1987.1.150. p. Ez a levél is beszédes bizonyítéka annak, hogy az egyre inkább Teleki Mihály befolyása alá kerülő Apafi fejedelem hogyan próbálta „behódoltatni” az erdélyi arisztokráciát. A levél címzettjét, Bánffy Dénest megnótázzák és kivégeztetik, Bethlen ugyan életben marad, de Béldi Pállal fogságban ül majdnem egy évig 1676. április 23-tól 1677. március 31-ig Fogaras várában. 32 Bethlen-levelek, 1987.1. 234. p. 33 Bethlen levélben fordul Ghillányi Gergelyhez, sőt ennek a levélnek a fejedelemasszonynak való megmutatását sugallja. A fecsegés vádját érdekes módon a nemesi magatartásmód kulturális sztereotípiája felől utasítja el: „as^t bizony szygyenlem, hogy oly vetekkel vadoltatom, mely nem hogy Nemes verü tisztesseges férfin emberben, de tisztesseges Asszony Emberben sem el szerwedhetS'. Bethlen- levelek, 1987.1. 235. p.
