Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A dési per történeti háttere
50 Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003) Az előbbi eljárást áttekintve világossá válhat számunkra, hogy a per egyetlen vádlottjának sem volt esélye felmentésre. Még a leggazdagabbaknak sem, Péchi Simonnak, Kendeffi Zsófiának, és Komis Borbálának, akik pedig nem csak egy, hanem jónéhány procurators alkalmaztak. Az ítélet — átvitt értelemben — már az idézéskor készen állt. A gazdag szombatosoknak ezúttal alkalma nyílott közelebbről is megismerni a kálvini predes- tináció működését... A besztercei országgyűlésnek Paczolai Péterné elítélése után már nem maradt sok elintéznivalója. November 9-én még térítvényt vettek a tizenhárom éves Péchi Margittól, a szenterzsébeti remete legkisebb lányá- tói, miszerint apja birtokaira nem tart igényt, és azt is előírták, hogy a reversalist asszonykorában újra meg kell erősítenie. Nagyjából ezzel egyidőben székely főuak egy csoportja, köztük Mindszenti Gábor, a kacellár egyeden büntedenül maradt lányának, Erzsébetnek férje és Barcsai Zsi^mond összesen 12.000 forint értékű kezességet vállat Péchi Simonért. A kezesség fejében a vádlott szabadon távozhatott és használatra visszakapta szenterzséberi birtokát 70 jobbággyal a maga és felesége haláláig. A megállapodás feltételeket is szabott. Az egyik ilyen feltételből úgy tűnik, hogy Péchi Simon a kezeslevél kiállításakor már áttért. A későbbi forrásokból az is kiderül, hogy reformátusnak. Ismerve a szegény tömegek, és Péchi áttérését arra kell gondolnunk, hogy nemcsak a névtelen tömegnek, de a fővádlottaknak sem volt választási lehetőségük a hit dolgában - könnyen elképzelhető, hogy csak református lelkészt engedtek a közelükbe. Észérvek is alátámaszthatták a szombatosok döntését, hiszen a továbbiakban a fejedelem támogatott egyházában lelhették a legnagyobb biztonságot, és nem az elnyomott unitáriusok közt, akik védőpajzsként ezúttal használhatadannak bizonyultak. Péchi Simon békés nyugalomban töltötte utolsó éveit Szent- erzsébeten, régi kúriájában. Az időt megmaradt birtokai igazgatásával vagy éppen levélírással töltötte. Ezekben a levelekben* 107 * 109 * családján és a gazdaságon kívül semmi iránt nem mutat túlzott érdeklődést. Bár Erdélyt nem hagyhatta el, és árgus szemekkel figyelték, nem zárták ki teljesen a közéletből: bizonyíthatóan résztvett az 1640. április 24-i országgyűlésen. A reversalisbzn tett ígéretét megtartotta, négy-öt évvel később bekövetkezett EOE.X. 211-212. p. 107 EOE. X. 213-216. p. 1. feltétel:„Hcgy immár vénségén a% igVQágot isten kedve ellen megismertetvén, abban állhatatos, tökéletes, nem képmutató lessen” EOE. X- 214. p. 109 1 Ld. 52. S7.. jegyzetben hivatkozott Péchi-leveleket, illetve: KONCZ JÓZSEF (sajtó alá rend.): Péchy Simon eredeti levelei a gróf Teleki-család levéltárában. In: Keresztény Magvető, 1883. 169- 174. p., 172-173. p. Vejének, Angyalosi Istvánnak írt levelek. Kiderül belőlük, hogy Péchi Judit 1641 -ben már halott volt.
