Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A dési per történeti háttere
Szabó András Péter: A dési per történeti háttere 49 bi években, ahol éppen tartózkodott, tisztességesen eljárt vasárnaponként templomba, és a főtt disznóhússal is megbarátkozott. Ha szombatos maradt az asszony, ha nem, nagyon ügyesen rejtegette hitét. A nem egészen pártatlan bizottságot azonban nem a bizonyítékok összessége érdekelte, a vizsgálatot vezető jegyzőknek elég volt egy-két terhelő vallomás. Július 7-én Erdőszentgyörgyön folytattak vizsgálatot a biztosok — a fentiekhez hasonló eredménnyel. Az augusztus 10-i szentbenedeki kihallgatásokat talán a vádlott valamelyik ügyvédje eszközölte ki. Csak három tanú került a bizottság elé, környékbeli unitárius lelkészek. Egyikük, Szentmihályfalvi István szentbenedeki prédikátor megerősítette Paczolai Péter vallomását: valóban kiszolgáltatta Kornis Borbálának az úrvacsorát 1635-ben. Talán rokona a szentbenedeki lelkésznek, a torockói ecclesia szintén beidézett pásztora Szentmihályfalvi Mihály, akinek személyében megismerhetjük az 1638-as alkalmi keresztelés végrehajtóját. Hiába tanúskodtak azonban az asszony mellett, egyházuk augusztus 11-én tartott dicsőszentmártoni zsinata Rákóczi haragjától remegve nem ismerte el Kornis Borbálát unitáriusnak. Köntörfalazó állásfoglalásuk szerint kereszténynek az minősül, aki hisz Jézus Krisztusban, és hitéről a keresztség felvételével tanúbizonyságot is tesz.103 A kérdést csak általánosságokban tárgyalták, Kornis Borbálát nem védték meg. A határozat szabad kezet adott a fejedelemnek: ha a keresztség tényét nem is, de az őszinte hitet mindenképpen megkérdőjelezhette. Úgy tűnik, Kénosi Gál Ferenc és Borbála más ügyvédei,'04 még tettek egy utolsó kísérletet védencük megmentésére. Az október 23-i kihallgatások tanúit talán a védő válogathatta meg, és a kérdéseket is ő határozhatta meg. A kérdések pedig ezúttal a vádlott gyermekkorára és első keresztelésére vonatkoztak. Az utolsó szalmaszál, amibe a védelem fogódzott az anyai erőszak volt, és a titkos keresztelés, amely kétségkívül 1635 előtt történt. Ezek és az utolsó, hasonló tárgyú novemberi vallomások cseppet sem hatották meg a terminust. November 8-án Kornis Borbálát fő- és jószágvesztésre ítélték. Fejét hatvanhat forinton megválthatta, de javait elvesztette.105 „...unanimi voto de dubiosa hac questione Ha deliberavimus, quicumque in iudaismo vel gentitismo ad Christianam convertitu religionem ante omnia debet credere in Jesum Christum, deinde eandem fidem non tantum profiteri, verum etiam externis signis testari, ac proinde cum baptismus sit signum professionis Christianae fidei...Ideo etiam hoc tempore iudaisgtns ad Christi fidem conversus debet baptismum suscipere; sine enim baptismi susceptione iudaiqans vere Christianus censeri et haberi non potest.” Talán arra akar rámutatni az unitárius zsinat ítélete, hogy elkésett keresztelése előtt Kornis Borbálát a tanúvallomások ellenére sem lehet keresztyénnek tekinteni. EOE. X. 209. p.; az egész szöveg: uo. 208-210. p. Az unitárius zsinat előtt például nem Kénosi, hanem ádámosi Radnóthi György képviseli. EOE. X. 209. p. 105 EOE. X. 210-212. p.
