Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A dési per történeti háttere
Szabó András Péter: A dési per történeti háttere 31 rius- és református egyházat, a zsidózókat, a fejedelmet és a kor erdélyi elitjét, valamint a kül- és belpolitikát magába foglaló problémakör, amelynek legjellegzetesebb megnyilvánulása, kulcsfontosságú láncszeme maga a dési per. A dési események helyes értelmezéséhez azonban az előzményeket is ismernünk kell. A következő oldalakon tehát megkísérlem bemutatni a zsidózók és a bevett felekezetek első konfliktusait. A dési per történeti előzményei A történet igazi kezdetét az 1560-as évekre helyezhetjük, amikor Erdély az Európa-szerte üldözött antitrinitáriusok legnagyobb menedékévé vált. A hittételeit tekintve tarkabarka csoport János Zsigmond hathatós támogatásával hamarosan egyházat alapított, bevett felekezetté vált. Gyakran szokás úgy emlegetni az 1568. évi tordai országgyűlés prédikátorválasztásra vonatkozó határozatát, mint a vallási türelemnek aló. században páratlan dokumentumát. Ez a felfogás azonban téves, hiszen a tordai határozat elsősorban a fejedelem által favorizált unitarizmus terjeszkedést szolgálta, és nem annyira a kor szellemétől idegen, elvont vallási türelmet, amelyet csak néhány radikális antitrinitárius vallott. Míg János Zsigmond tovább erősítgette az unitárius egyház alapjait, szépen lassan lezárult az út a további hitújítások előtt. Az 1570 elejére összehívott marosvásárhelyi országgyűlés hozta az első határozatot a vallási innovatio ellen, és ezt még a 70-es évek folyamán számos hasonló erősítette meg.4 A katolikus Báthory Kristóf alatt, a jezsuiták offenzívája idején, 1579-ben, a tiltó szót már tett is követte. A fejedelem parancsára fogságra vetették az unitáriusok nagy tekintélynek örvendő superintendensét, Dávid Ferencet.5 * A célpont nem csak a püspök volt, hanem a nevével fémjelzett erős unitárius irányzat, a non adoranti^mus, amely nem átallotta elvetni Krisztus isteni tiszteletét. A non adorantispnustót pedig már csak egy lépésre volt a szombatosság. 4 POKOLY JÓZSEF: Az erdélyi református egyház története, I-II. köt. Bp., 1904. (továbbiakban: Pokoly, 1904.) I. 230., 255., 259-264. p. Az 1579. június 1-3. között tartott gyulafehérvári országgyűlés tárgyalta Dávid Ferenc ügyét. A adorandsta Giorgio Blandrata állítólag zsidózással is megvádolta. SZILÁGYI SÁNDOR (sajtó alá rend.): Erdélyi Országgyűlési Emlékek, III-X. Bp., 1877-1881. (továbbiakban: EOE.) III. 25-29. p.; Dávid Ferenc letétele után a megalkuvó adoranlista Hunyadi Demeter lett a püspök. ArANYOSRÁKOSI SZÉKELY SÁNDOR: Unitária vallás' történetei Erdélyben. Kolozsvár, 1839. (továbbiakban: Székely, 1839.) 84-86. p. A non adoranti^mus tulajdonképpen az első unitárius hittételek logikus továbbgondolása, amely jóval erősebb gondolád rendszert alkot, mint a kompromisszumok által megbénított homályos adorantizmus. Nem kis mértékben hittételei világosságának köszönhető, hogy Krisztusnak ezt az emberként való felfogását a hosszú üldözés sem tudta elpusztítani. Bár tagadhatadanul elfogultan, célzatosan, és más hangsúlyokkal, de hasonló véleményt fogalmaz meg a református Pokoly József is. Pokoly, 1904.1.178. p.
