Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A dési per történeti háttere
32 Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003) Az Erdélyben éppen ekkoriban feltűnő felekezet sorsát mintegy előrevetítette Dávid bukása. Üldözői között ott lesz az erőszakkal konszolidált unitárius felekezet is, amely a szombatosok elleni rendszertelen fellépésével saját magáról igyekszik majd elfordítani az innovatio veszedelmes vádját. A zsidózók erdélyi feltűnése sokat vitatott, meglehetősen homályos kérdés. A ma általánosan elfogadott, Dán Róbert által megfogalmazott nézet szerint a zsidózók szektája nem hazai találmány, hanem egyes nyugati radikális antitrinitáriusok, főleg Matthias Vehe-Glirius tevékenységének és gondolatainak köszönheti létét.7 Elterjesztésében pedig valószínűleg nem csak a sokat emlegetett Eössi Andrásnak volt nagy szerepe, hanem több, radikális vallási nézeteket megfogalmazó főúri körnek, így például a gerendistáknak.8 * 10 11 A szombatosok társadalmi és teológiai tagoltsága, nézeteik fejlődése már olyan bonyolult kérdés, amelyet ezúttal nem is próbálok bemutatni. A szombatosok tanai a vallási újítások tiltása ellenére is erősen terjedtek, és mikor az elődeinél jóval türelmedenebb Báthory Zsigmond 1595-ben megújíttatta az innovatiók ellen hozott törvényt/ ennek éle a non adorantisták mellett'0 már a szombatosok ellen is irányult, ha nem is említették őket név szerint. Az intézkedés nem csak kis, elszigetelt székelyföldi illetve kolozsvári csoportokat érintett, a szekta Marosvásárhely legtekintélyesebb polgárcsaládjaiban is hívekre talált. Nem csodálkozhatunk azon, hogy éppen egy gazdag és tekintélyes marosvásárhelyi szombatos, Borsos Tamás mentette meg számunkra a törvény nyomán meginduló üldözés emlékét: „...véginek articulust az szegény sabbatariusok ellen, hogy persequalják őket. A^kinek persecutióját Mindszenti Benedek, ki akkor udvarhelyi főkapitán vala, el is kebelé Udvarhelyszékben és Marosszékben, de az isten nem bocsátó ötét abban elő, bogy azoknak vérében kedve teljék..A főkapitányt Bá7 DAn, 1987.46-47. p. 8 A gerendisták sok tekintetben eltértek a szombatosoktól. DÁN, 1987.40-43. p. } BORSOS TAMÁS: Vásárhelytől a Fényes Portáig. Emlékiratok és levelek. Bukarest, 1972. (továbbiakban: BORSOS, 1972.) 42. p.; EOE. III. 341-352. p.; A gyulafehérvári országgyűlés rendelkezései: uo. 461-481. p. A szóbanforgó articulus a 17. te.: „Ezen religiókon kívül valókat penig minden rendeket úgy mint innovatorokat, az ispánok és a királybírák, adiunctis sibi sacerdotibus eius religionis az brevis szerint cognoscálják, azféle innovatorok kik legyenek, az seniorokkal és püspökkel ... megbüntessék, ha törvény szerént convincáltadk, minden haladék nélkül, se ad meliorem frugem non redierint” Ugyanezen az országgyűlésen törölték el a jezsuiták ellen 1588- ban hozott törvényt. 10 Az országgyűlés 18. törvénycikke a bevett egyházakra és képviselőikre is kiterjesztette a határozat érvényét. Ez pedig nyilvánvalóan egyes, az unitárius egyházon belül működő csoportok ellen irányult. A törvényt a fejedelem talán más protestáns felekezetekkel szemben is fel kívánta használni. 11 Borsos, 1972.42-43. p.
