Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - RECENZIÓK - Kürti László: Ankarloo, Bengt - Clark, Stuart (eds.): Witchcraft and Magic in Europe. The Eighteenth and Nineteenth Centuries
Recenziók 125 mágiát. Thomasius könyve Dissertatio de crimine magiae (német címe Kur^e- Debr Sá’t^e, 1703) egyenesen azzal a javaslattal állt elő, hogy a bírók minden egyes boszorkányvád esetében ne csak a tényekről, hanem a tanúk erényeiről és beállítottságáról is meg kell, hogy győződjenek, melyek legtöbbször hamisságukról vallottak bizonyságot. Ezek összességében mind befolyásolták a bírói szkepticizmus gyakorlatba való átültetését, a fekete mágia és a boszorkányság bűneivel kapcsolatos populáris mentalitás lassú, de biztos változását. A kötet másik alapos elemzésében Marijke Gijswijt-Hofstra további elképzelésekkel hozakodik elő a boszorkányság eltűnésével, ugyanakkor valamelyest továbbélésével kapcsolatban. Felteszi a kérdést, hogyan lehetséges az, hogy a nagy perek, kínzások és égetések után a boszorkányság bizonyos szinten tovább tud élni. Németalföldi példákat idéz, melyek a tizenkilencedik század közepén is élő boszorkányhitről tanúskodnak, bár igaz, hogy csökkenő mértékben. Belgiumban és Franciaországban ugyanakkor a boszorkányság vádja további üldözéseket eredményezett még a 19. században is. Ám spanyol és olasz történeti adatok — amelyek korábban igen brutális példákkal szolgáltak — azt mutatják, hogy a 19. századra a boszorkánykultusz és perek szinte teljesen megszűntek. Ebben a korszakban még igen heves viták, és perek sora bizonyítja, hogy Nagy- Britanniában a boszorkányság nem tűnt el. Gijswijt-Hofstra arra is figyelmeztet, hogy a skandináv királyságokban a nemek közötti eltérés fontos indikátora a boszorkányvád megítélésében, bár a történeti adatok még igen kevés számban bukkantak fel a nemi különbségek elemzésére. Gijswijt-Hofstra Közép-Európát is érinti, és óvatosságra int a boszorkányvád valamint a boszorkányperek nagyságát tekintve, mivel az esetek többsége — számára — egyenesen folklorisztikai színezetű. Az adatok többsége azt mutatja, hogy a boszorkányvádak nagy többsége szóhagyományból fakad és pusztán a néphitből táplálkozik, amelyek alapján nehéz biztosat mondani, hiszen a bíróságok igen kevés esetben vizsgálták ki a fekete mágiával vádolt személyek cselekedeteit. A szerző a magyar eseteket nagy részben Pócs, Kristóf és Klaniczay — főleg angol nyelvű — publikációi alapján mutatja be, hasonlóan az orosz és ukrán adatokhoz (Vorobec, Frank, Kivelson és Zguta tanulmányai). Mivel angol nyelvű elemzések szinte elenyésző számúak a lengyel, balti és balkáni adatokról, ezért ezeket szinte nem is vette figyelembe. A harmadik fontos tanulmány Roy Porter elemzése a felvilágosodás periódusáról, amely a szerző szerint az egyik legfontosabb érv a boszorkányhit eltűnésével kapcsolatosan. Saját szavaival: „Kétségtelen, hogy a boszorkányperek megszűntét abban is látnunk kell, hogy ezek a perek egyre jobban felemésztették a bíróságok energiáit, sok esetben szinte nevetségessé téve azokat. De sokkal mélyebb gyökerei is voltak, melyek a
