Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - RECENZIÓK - Kürti László: Ankarloo, Bengt - Clark, Stuart (eds.): Witchcraft and Magic in Europe. The Eighteenth and Nineteenth Centuries
126 Egyháztörténeti Szemle IV/1 (2003) feltörekvő elitek gondolkodásmódját tükrözték. Ők már nem hittek a múlt dogmáiban és a jövőt nézték, nem a múltat.” (193. p.) Porter szerint a vallástudomány, a filozófia és a tudományok általában (főleg az orvostan) a perifériára szorították és az alsóbb néprétegeknek adták át a boszorkányhitet. Igaz, néha-néha még onnan is előtört, de sokkal kevesebb vehemenciával, mint a korábbi évszázadokban. Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy a kötet hatalmas történeti anyaggal rukkol elő, amely azonban csak a késő középkorban jártas nemzeti kutatók specialitása és ezért igen nagy alaptudást igényel. Ám a kötet gyengeségeinek más okai vannak. Az első talán szerkesztői, amit el lehetett volna kerülni tárgy- és névmutatóval, térképekkel és táblázatokkal, amelyek ádáthatóbbá tették volna a sok-sok történeti adathalmazt. A szerzőkről igen keveset tud meg az olvasó, mint ahogy a két évszázad ikonográfiájának gazdagságát is elhanyagolták. Csak példaként említem, hogy 2002-ben Berlinben, előtte pedig Amszterdamban volt érdekfeszítő — ha nem is a teljes Európára kitekintő — múzeumi kiállítás a boszorkányhit és boszorkányüldözés európai évszázados hagyományairól. A huszadik század elején kialakult, majd a század végére újból fellángoló alternatív, New Age vallási jelenségek és misztikus vallási irányzatok — köztük a boszorkányság, a wicca, UFO-misztikusság, a neosámánizmus, és a pogány- hit — megkérdőjelezik, hogy mennyiben is szorította vissza a felvilágosodás és modernitás a boszorkányhittel kapcsolatos populáris kultúrát. Ezt a témát a kötet szerzői nem elemzik, és csak utalások vannak rá, főleg az utóbbi két fejezetben. Végezetül nem árt kihangsúlyozni, hogy az európai boszorkányhit és boszorkányperek kutatása igencsak a történészek egy speciális területe volt, a törzsi vallások és mágiák paedig az antropológusok sajátja. Az ösz- szehasonlító vallástörténet is gyengén szerepel a kötetben. Amíg a kutatók csak Európát veszik figyelembe, nem árt kihangsúlyozni, hogy a boszorkányság és vele együtt a fekete mágia kínai, japán és koreai történeti anyagból igen jól ismert. Az afrikai törzsi boszorkányság szintén alaposan össze van gyűjtve, elég csak Evans-Pritchard klasszikus trilógiájára utalnom. Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy a két diszciplína miért nem tud/tudott egymásra hatni és nagyobb rálátással segítséget nyújtani a másik tábor kutatói számára. Kétségtelen, a történészek adatai a történelmi időkbe vezetnek vissza s nem a távoli, sokszor megfoghatadan, Lévy- Brühl által elnevezett „primitív mentalitásba”. Ám a történészek - és erre ez a kötet igen jó példa - sokszor a vallásos világképbe helyezik el a boszorkánysággal kapcsolatos adatokat, de ez a világkép nem ad, nem adhat alapos magyarázatot, hiszen ezt a világképet is még magyarázni, értelmezni kell. Ezt az értelmezést azonban hiába keressük a jelen kötetben. így első rendű történeti munkaként még mindig Eva Labouvie: Zauberei und
