Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kőszeghy Miklós: Polijahvizmus és Asera-hit Izraelben a Kr. e. 9. században
36 Egyháztörténeti Szemle II1/2 (2002) Ezek szerint nemcsak Uriyyahu, hanem egyiptomi szolgája40 is az áldást kérők között van. Shea szerint aztán a helyzet innen kezdve már egyértelmű: Uriyyahu YHWH-tól, egyiptomi szolgája pedig — afféle pogányhoz illő módon — Aserától kér áldást.41 A tézis érdekes, de alighanem tipikus példája annak, mi történik, amikor egy a deuteronomiumi teológiánál régebbi, és egyébként is minden teológiai meggondolást nélkülöző szöveget a deuteronomiumi teológia szempontjai szerint vizsgálunk. Az ilyen vizsgálat többnyire sehova sem vezet. Egyfelől az olvasat, amelyen alapul, enyhén szólva is bizonytalan, másfelől pedig legalábbis meglepő, miért kérne egy egyiptomi ember áldást éppen Aserától, nem pedig valamelyik egyiptomi istenségtől.42 Azt természetesen nem szabad elfelejtenünk, hogy a deuteronomiumi reform által képviselt YHWH-hit szempontjából az is elég botrányosnak minősülhetett, hogy YHWH mellett felmerül egy gyanús eredetű, fából készült kultikus tárgy. Ha most változtatunk a nézőponton, és megvizsgáljuk, mi szól Asera istennőként történő azonosítása mellett, akkor a következő elemeket érdemes végiggondolnunk: Asera mint istennő az ugariti43 pantheon megismerése óta létezik a tudományos köztudatban. Az ugariti szövegek atrt-formában ismerik nevét. Legfontosabb funkciója az, hogy ő El, a főisten felesége, vagyis a legmagasabb rangú az istennők között. E rangját még azután is megtartja, hogy Baal, a fiatal istennemzedék reprezentánsa elfoglalja El helyét a pantheon élén. Igyekvő feleségként 70 fiút szül Élnek, bár talán helyesebben értjük a számot, ha arra gondolunk: Él valamennyi fiát, azaz minden istent Asera szült neki. Nevének atrt-formája etimológiai lag egyelőre nem magyarázható kielégítően.44 Ha az ugariti Asera istennő pontos helyét kissé bővebben is meg akarjuk határozni a tengerparti város pantheonjában, akkor egy sor olyan nehézséggel találjuk szemben magunkat, amelyek jó részét a tudomány egyelőre inkább felvetni képes, semmint megoldani. Gyakori epithetonja például a „qnyt Hm”, azaz az istenek 40 Hogy ez a feltételezett egyiptomi miért volna Uriyyahu szolgája, az nem derül ki. 41 Hogy azután egy egyiptomi miért nem egyiptomi istenhez fordul segítségért, arra Shea említett cikkében megint csak hiába keresnénk magyarázatot. 42 Vagy, ha már mindenképpen ki akarunk tartani az egyiptomi párhuzam mellett: miért nem Asera egyiptomi környezetben ismert névformáját (qdS) használja a szöveg? 43 E munka keretei közt nincs lehetőségünk még Ugarit történetének vázlatos ismeretetésére sem. A város kora nehezen meghatározható, bár A. Archi felveti, hogy Ugarit neve esetleg az eblai archívumban is felmerül: Archi, A.: Ugarit dans les textes d'Ebla?, Revue Biblique 81, 1987. 185-186. p. Mári esetében a két város kapcsolatának feltételezése már bővebb forrásanyagon nyugszik. Az ugariti királyi pecsétek a Kr.e. 19-18. században mári hatást mutatnak, Villard még azt sem tartja lehetetlennek, hogy Zimri-lim, Mári királya személyesen is járt Ugaritban. Villard, Pierre: Un roi de Mari a Ugarit, Ugarit Forschungen 18, 1986. 387-412. p. A város történetének korai fázisát főként azért nehéz rekonstruálnunk, mert a városból származó írásos emlékek túlnyomó többsége a Kr.e. 14. századnál későbbi. Talán e körülmény okát magyarázza Abi-milki, türoszi király levele (EA 151), ahol az ugariti királyi palota leégéséről számol be a fáraónak. Kr.e. 1400 körül rövid egyiptomi fennhatósággal kell számolnunk, de ezt követően Ugarit inkább a hettita érdekkörbe tartozik. Az egész problémáról első megközelítésben ld.: Loretz, O.: Ugarit und die Bibel. Darmstadt, 1990. (továbbiakban: Loretz. 1990.) 5-8. p.; valamint magyar nyelven: Maróth Miklós: Baal és Anat. Ugariti eposzok. Bp., 1986. (továbbiakban: Maróth, 1986.) 125-131. p. 44 Loretz felveti, hogy a név mögött egy „szentély”-jelentésű köznevet kellene feltételeznünk, amelynek filológiai alapját az akkád „asertum" - személy szóban (AHw 80) véli megtalálni. Loretz, 1990. 83. p. Hasonló véleményen van: Hutter, Manfred: Religionen ín der Umwelt des Alten Testaments 1. Stuttgart, 1996. (továbbiakban: Hutter, 1996.) 133-134. p.
