Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) II.

24

Egyháztörténeti Szemle I1I/2 (2002)

terium gerunt et pro nominibus defunctorum fiscalia detrimenta resarciunt (Dig. L 4,18,6; Modestinus). Ezt már korábban is említettem. Anyagi felelősségük jellegéhez és mértékéhez röviden I. Jones. „The Greek City” 139sk., ill. 327. Az adóbehajtás tényleges munkáját 'ádecap- rófo/nak alárendelt exactores (civitatis: KIP 11 /19792/, 473.has. 6skk.) végezték. Amennyiben javakkal bíró, a curia által választott szabad polgárok, és nem - amint ez eleinte gyakori volt- a város pénzügyeit ekként is ellenőrző császári rabszolgák (servi Caesaris) voltak, az inkább az adók kivetésében eljáró dekaprótoiná1 talán teljesebb körű felelősséggel.

98 Philostrat. Vit. Apoll. 1,15.

99 TAM IV 1,3 (a felirat erősen töredékes).

100 Smyrna és Ephesos; vö. Philostrat. vit. Apoll. 4,2. és 8; Tarsos: Dión Chrys. or. XXXIV, küln. 16-21; 21-23. Különös figyelmet érdemel ebből a szempontból a már korábban is idézett 1GRR IV.351. Hadrianus ebben, a Pergamon tanácsához és népéhez intézett (töredékes formában ránk maradt) levelében azt a reményét fejezi ki, hogy a városban nem lesznek többé zavargások: méden tarachódes (lin. 25.). Egy effajta - a városi vezető réteg prominens képviselői számára itt már valóban fenyegető méreteket öltő - zavargás részletes leírásával 1. Dión Chrys. or. XLVI.l lskk (a bithyniai Prusaban). A városon belül vívott társadalmi harcok jellegének közelebbi meghatározása persze problematikus. Forrásaink - még az egyes városi régiók közötti ellentétekről szólva is - általában véve kerülik a pontos részleteket: 1. pl. Philostrat. vit. soph. 1,25 - 531§. „Internal stasis might reflect discord among the members of the elite as well as what one would expect, discord between elite and mass.” - amint azt utóbb S. Swain is joggal állapította meg. In: Hellenism and Empire. Language, Classicism, and Power in the Greek World, AD 50-250. Oxford 19982 (1996), 293 (I. még uo. a 144.sz. jegyzetet).

101 Vo. C.P. Jones, The Roman World of Dio Chrysostom, Cambridge, Mass - London 1978; 19-25 (Ch. 3 Riot at Prusa). További példákkal 1. még Magie, Roman Rule in Asia Min. I.599skk. és R. MacMullen. Enemies of the Roman Order. Treason, Unrest, and Alienation in the Empire, Cambridge, Mass. - London 19752 (1966). 163skk; küln. 346sk (= a 184.0. 23.sz. jegyzete), ill. 249-254 (App. B: Famines).

102 Dión Chrys. Or. XLV,12.

103 Prusaban a helyi közösség egyik gazdag polgára, a város jótevöjeként tisztelt, ill. akként is titulált Makrinos (M, hon euergetén anegrapsate léspoleós) síremléket és szobrot emeltetett az agorán Prusa egykori alapítójának és névadójának, 1. Prusias „Khólos” bithyniai királynak emlékezetére: Dión Chrys. Or. XLVIL12; vö. Plin. Nat.hist. V.148.

104 L. küln. Dión Chrys. Or. XLVII.17; 19-20. és XLVI.9. A rhétor szülővárosában, Prusaban kifejtett nagyszabású építtetési tevékenységéhez vö. még XLV,5skk. és 12skk.

105 = IK 15 (1980); Ephesos V, 1493. és 1491., ill. W. Hüttl, „Antoninus Pius” 11 (1933), 351. - A már említett P. Vedius Antoninus megannyi pompás középülettel ékesítette „szeretett szülővárosát”, hogy polgártársai körében közmegbecsülésre találjon. Ephesos lakóinak többsége azonban a jövendő ékes városánál többre értékelte ajelen szükségleteit. A gazdag jótevőt így kigúnyolták. Inkább azokat a polgártársaikat becsülték, akik - mint arról a Vedius Antoninus panaszára a városnak küldött császári leirat megrovó szavaiból értesülünk-, [a szokásos módon,] a pillanatnyi hírnév érdekében látványosságokra, adományokra és versenyjátékok rendezésére fecsérlik becsvágyukat’ (lin. 14-17; Kr u. 145. Egykor az ephesosi buleutérion proscéniumának falán olvasható, ma Londonban, a British Museumban őrzött felirat).

106 Az ifjabb Plinius bithyniai helytartósága alatt (Kr. u. 111/112-112/113) hatalmas tűzvész tombolt Nikomédeiában. A tűz-többek között - két középületet is elpusztított. Az egyik a tanácsház volt, amelyet az ott ácsorgó közömbös tömeg (inertia hominum) meg sem kísérelt menteni: quos... otiosos et immobiles tanti mali spectatores perstitisse (loc. cit.). AN. Sherwin-White is szándékos közönyt sejt a tömeg e magatartása mögött: The Letters of Pliny. A Historical and Social Commentary, Oxford 19682 (1966), 607. A fentebb hivatkozott epist. X,81-82. részletes elemzésével I. uo. 675-679.

107 Vö. Magie, Roman Rule in Asia Min. 1,61 lskk (Ch. XXVI: Peace and Unification under Hadrian).

108 A jól ismert fogalmak, a humiliores-honestiores társadalmi-büntetőjogi kategóriáinak első- közvetlen formában történő - irodalmi említésével I. Plin. epist. X 79,3. További hivatkozásokkal I. még a Kommentárok 132.SZ. jegyzetét.

1119 Aelius Aristeidés felfogásában az uralkodó réteghez tartoznak mindazok, akik a civitas Romana - a szónoktól nagyra értékelt - előnyeiből részesülnek. Ezek és a „többiek” (to loipon), a helyi vezetőréteg és a városi köznép - a „szegények" és a „gazdagok" - a közösségen belüli éles szembeállításához vö. még Aristeid. or. XXIV,32-34 - K.