Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) II.

Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete...

25

110 A számos privilégium, büntetőjogi különbségtétel, ill. más jellegű mentesség Hadrianus alatt még csak a curia tagjaira (és családtagjaikra) terjed ki, később - ezek fokozatos kiterjesztésével- már a curia tagságra alkalmas személyek egész körét érinti; a curialisokai és nagyszámú családjaikat. Vö. Dig. XLVIII 19,9; 11-15 (15§: Hadrianus); 27,1-2; 28,5; továbbá XL1X 4,1; L 2,2,2. és 14. (14§: Antoninus Pius).

1,1 Ez utóbbiak a császári kormányzat számos, a jobb bánásmódra való intése ellenére (Dig. I 6,32.), továbbra is uraik korlátozatlan tulajdonában maradnak: vö. Dig. 1 6,2 (magyarul is, in: Borhy L. /szerk./. Római történelem. Szöveggyűjtemény, Budapest 1998; Nr. 4.1.21. 209.). Az egészhez 1. küln. P.D. Garnsey; Social Status and Legal Privilege in the Roman Empire, Oxford 1970; I26skk.

112 A damnatio ad metallum amúgy is embertelen büntetését csak tovább súlyosbította, hogy az erre ítélteket (vö. Plin. epist. X 31,2; 58,3.) mindvégig láncon tartották: Dig. XLVUl 19,8,6 [Ulpianus].

113 Vö. még Dig. XLVIII 18,9,2. Antoninus Pius rescriptuma értelmében a számkivetésre (relegatio; súlyosabb formájában: deportatio) ítéltekkel szemben (vagyis a honestiores büntetőjogi kategóriájába tartozó személyek esetében) nem alkalmazható a kínvallatás. Ugyancsak Antoninus Pius egy másik császári leirata a kínvallatás alá vonható humiliores esetében csak bizonyos életkori megszorításokat ír elő: Dig. XLVIII 18,10.

114 A jelen esetben nem idézett, ám a Kr. u. II. századi Asia provinciáról adott történeti vázlat elkészítéséhez felhasznált további munkákra nézve 1. a kötetben megjelent bevezető tanulmányomat, ill. a fordítás szövegét kísérő kommentárokat. Közlésüktől a korlátozott terjedelem okán kénytelen voltam eltekinteni.

115 L. pl. Philostrat. vit. Apoll. VIII 7,2; vö. Iustin. diai. c. Tryph. 99,4. luvenalis is megvetéssel említi a kariai Tralleis és Alabanda lakóit (Il,70skk.). de még inkább - maga is római lovag lévén - a kis-ázsiai származású lovagokat: VIl,14sk. Maga Aelius Aristeidés sem mentes ettől: az or. XXVI 101. kaputjának a hegylakók „kemény és nyers" életmódjára való utalása- legalábbis részben - fiatal éveinek patrisa, az általa jól ismert Mysia egyszerű hegyi népére („törzseire”) vonatkozik.

116 Vö. Aristeid. or. XXVI, 100 - K. A római hatalom Kis-Ázsiában folytatott kiterjedt útépítő tevékenységéhez 1. küln. S. Mitchell, „Anatolia” I, 124skk. és újabban uö. „The Administration of Roman Asia” ((1999; teljes cím az 1/130.sz. jegyzetben), 17-21.

117 További hivatkozásokkal 1. ehhez az I/96-99.sz. jegyzeteket.

118 A leginkább Nyugat-Kis-Ázsia térségét érintő gyakori földrengések sorában (vö. Aristeid., küln. or. XLIX,38-42 - K.) sokáig emlékezetes maradt a Kr. e. 26. évre datálható földrengés (Euseb. chron. hier. pl64; ed. Helm), amely Tralleist is sújtva, elpusztította Thyateirát, LaodikeiátésChiost. Strabón közlése szerint a mysiai-lydiai határvidék, azún. Katakekaumené térsége (XIII 4,11 - 628; vö. 626. és XII - 579.) mellett, különösen a Maiandros vidékén voltak gyakoriak a földrengések: Xll - 579. A .Geógraphika' szerzője ugyanott az Augustustól és Tiberiustól a földrengések után anyagi támogatásban részesített városokról is megemlékezik. (Utóbbihoz, a Kr. u. 17. évi, egyetlen éjszakán „tizenkét híres kis-ázsiai várost” romba döntő katasztrofális földrengéshez vö. még Tac. ann. 11 47,lskk; Suet. Tib. 8; Plin. Nat.hist. 11,200 és Cass. Dio LV1I 17,7. A katasztrofális pusztításnak Nyugat-Kis-Ázsiában ekkor valójában tizennégy város esett áldozatul. A Tacitus közlésében nem szereplő további két város említésével I. CIL X 1624 = ILS 156: Cibyra és Ephesos.) Ugyancsak a Birodalom támogatására szorult a földrengés pusztította Kós és Rhodos, valamint Karia és Lykia számos városa Antoninus Pius uralkodása alatt (142-ben: SHA, vit. Pii 9,1; Paus. Vili 43,4; Aristeid. or. XXIV,53; vö. Ps.- Aristeid. or. XXV: passim és 1GRR 111,739; 40; 42; 46; 47; 53; 55; 59; 63§.), amiként a 177. (vagy a 178-as) év katasztrofális földrengésétől sújtott Smyrna is Marcus Aurelius és fia, Commodus principatusa idején. Ez utóbbival a város hajdani szépségét elsirató, majd az újjáépítéshez a császárok közbenjárását, ill anyagi segítségét kérő Aelius Aristeidés három beszédében is foglalkozik: or. XV11I: ,Epi Smyrnéi monóidia’: or. XIX: .Epistoléperi Smyrnés pros tus basileasés az ebből a szempontból kevéssé jelentős XX. oratióban. A Nyugat-Kis- Ázsia számos városát érintő Kr. u. 148. évi - ugyancsak pusztító hatású - földrengésről (vö. Aristeid. or. XXI1!,74 - K.) nincsenek közelebbi értesüléseink. A Kr. u. 149/150 táján végbement katasztrofális rengéssorozathoz, amely megannyi más várost is érintve, szinte a földdel tette egyenlővé a lesbosi Mytilénét, 1. Aristeid. or. XLIX (hier.log. 3), 38skk. - A térségben gyakori földrengések kronologikus öszeállítását adja L. Robert, Documents d'Asie mineure. Bull, corresp. hell Cl 1 (1978), 385-407 (V: Seismes). Néhány további példával 1. még C.A.