Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A' Látható Világ lefestve. Joh. Amos Comenius művének s különböző kiadásainak összehasonlításából nyert néhány tanulság
98 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) val fenntartó, igazgató, gondviselő' jelképe. Az egész olyan, mint egy szem, ami szintén utalhat a Gondviselőre, de a Bíróra éppen úgy. „Nap és paizs az Úr...”47. Az egészet ismét egy kör zárja be. A kép felosztása, szerkezete tükrözi a következő fejezet, a Világ körbeírtságát és a III. fejezet, az Ég struktúráját is. Az egész könyvben csak e három ábra található kör formába illesztve, minden más a földi, anyagi négyesség keretei között jelenik meg. Gyönyörű, magasztos szimbolikus ábrázolás, mondhatni „archetipikus” kép, „imago agens”. Sűrű kép — azonban nem az Istenről, hanem a 17. századi ember Istenről alkotott elképzeléséről és világképéről. Ebben az Isten-ábrázolásban az antik-középkori minták meghatározóak, melyeket átitatott a középkori skolasztikus teológia. Még az emanáció-gondolatból is visszacseng talán valami. Látjuk, hogy általában gondolataikban, még egy protestáns pedagóguséiban is mennyire a tamási istenkép élt. Isten nélkül a Comenius rendszere a világot nem tartotta elképzelhetőnek még akkor sem, ha az empíria eszközeivel akarta azt megismerni. Hit és tudomány Comenius világképében egységet alkot. Látjuk, amint azt a képek sugallják, hogy a világ számákra mint Isten (ti. ábra) Mundus az Orbís pictusból megjelenése, kijelentésének egyik formája értelmezhető. Erre utal a lucidarium töredék Mundus-képe, mely nagyrészt hasonló a később az Orbis pictusba került változathoz. (Ld. 10-11. sz. ábrák.) A különbség azonban jól látható. Míg itt a világ felett trónol Jehova, az Isten, aki - a jelenések könyve képére is utaló megfogalmazással - a világ világossága, az emberek világossága, s a világ az Ő lábainak zsámolya, addig később a szimbólumrendszernek ez az eleme már eltűnik. Úgy néz ki tehát, hogy a változások már a Comenius által szerkesztett változatokban is elindulnak. Később azonban ez a folyamat felgyorsul. Itt, ha nagyon akarunk magyarázatot találni, még inkább Comenius lelkében kereshetjük. (A szöveg ui. nem sok támpontot ad.) Később viszont már a világ kereke fordult. (to. ábra) Mundus a Lucidariumból, 1653 5. A Világ (Ld. 12. sz. ábra.) „Az ég (1) magában foglalja a tüzet, a csillagokat. A fölyhők (föllegek 2) függenek a levegő égben. A madarak (3) röpdösnek a fölyhők alatt. Az halak (4) úszkálnak a vízben. A földnek vágynak hegyei (5), erdei (6) mezei (7), állati (8), emberi (9). 47 Zsolt 84,12 „Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek.”
