Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Máté: Vallási tolerancia és szabadkereskedelem Émeric Crucé univerzalista nézetrendszerében

74

Egyháztörténeti Szemle III/l (2002)

mélyüknek ártana (mint ahogyan az háborúban történő zsákmányszerzés esetében tapasztalható). Az uralkodóknak mindenképpen jobban kellene támogatniuk ezt a foglalkozást, elsősorban az adók és a létfontosságú árucikkek és alapanyagok (mint például a gabona, bor, só, hús, hal, gyapjú, vászon, bőr, réz) vámjainak csökentésével. Mindez elősegítené a belföldi jólét és biztonság növekedését , ami lehetővé tenné a hadsereg létszámának csökkentését és szükségtelenné tehetné a belső konfliktusokban való alkalmazását.36

Crucé elsősorban a külkereskedelem, a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok támogatását és fejlesztését szorgalmazta. Szükségesnek tartotta, hogy a fejedelmek ne tegyenek különbséget a saját országból származó és az idegen áruk között, és biztosítsák határaikon belül a külföldi kereskedők egyenlő elbírálását a törvény előtt, szavatolják kereskedési és utazási szabadságukat és személyes biztonságukat. Javasolta azt is, hogy az uralkodók -ókori elődjeik mintájára- maguk is vegyenek részt a nagybani külkereskedelemben, s ügynökök alkalmazása révén közvetlenül is húzzanak hasznot a kereskedelem által kínált előnyökből.37 Mindezek alapján nem tűnik túlzásnak Émeric Crucé-t a nemzetközi szabadkereskedelem hívének, a későbbi, XVIII. és XIX. századi közgazdászok előfutárának tekintenünk.

A nemzetközi áruforgalom és a közlekedés gyorsítása és fejlesztése céljából javasolta a kisebb folyók hajózhatóvá tételének megkezdését, csatornák létesítését, a Duna és a Rajna összekapcsolását, földszorosok átvágását, a Garonne folyó és a Földközi-tenger, valamint a Vörös- és a Földközi-tenger összekötését (tehát a „Szuezi-csa- toma” létrehozását), a Kaspi- és a Fekete-tenger közötti útvonalak lerövidítését.38 A kereskedelem és az utazás szabadsága Crucé felfogása szerint azonban nem jelentette a költözködés szabadságát is. Nézete szerint az uralkodók alapvető érdeke az, hogy megakadályozzák alattvalóik országukból való elvándorlását.39

A kereskedelem előmozdítása céljából szükségesnek vélte állandó és tartós értékű pénz forgalomban tartását, amelyet nemzetközi megegyezésekkel garantálnának, valamint egységes súly- és mértékrendszer kialakítását. így az áru- és személyforgalom egyaránt egyszerűbb és gyorsabb lehetne és a nemzetközi kommunikáció hatékonyabbá válna.40

Crucé szoros kapcsolatot tételezett fel a pénzek, árak, súlyok és a nemesfémek minősége között. Egy stabil viszonyrendszert tartott szükségesnek közöttük, melynek hiányában bizonytalanság alakul ki a kereskedők körében. Ezért elítélte a pénzrontást, ami az uralkodók eszköztárában igen gyakori volt. A pénzzel kapcsolatos problémák gyökerét az arany, ezüst és a réz összekeverésében látta. Szerinte a pénzek közötti különbségek sok hátrányt okoztak Franciaországnak, mivel a külföldi pénzek és áruk (gyöngyök, selyem, illatszerek) túl erősek és értékesek voltak a honi árukhoz képest.41 Megállapítása szerint 1602 és 1614 között mintegy húsz százalékos infláció volt az országban, melynek okait a luxusáruk iránti igény, valamint az arany és ezüst mennyiségének növekedésében, és a monopóliumokban látta 42

36 Crucé. 29-32. p.; Raumer, 1953. 301. p.

37 Crucé. 172-173., 191-192. p. ; Raumer, 1953. 317. p.; Lange, 1919. 429. p.

38 Crucé. 32-35. p.; Raumer, 1953. 301. p.

39 Crucé. 194. p.

40 Raumer, 1953. 317. p.; Rougemont, 1961. 92. p.; Foerster, 1967. 147-148. p.

41 Crucé. 195-197. p.

42 Crucé. 198., 204. p.