Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Máté: Vallási tolerancia és szabadkereskedelem Émeric Crucé univerzalista nézetrendszerében
Molnár Máté: Vallási tolerancia és szabadkereskedelem... 71 a kor előítéleteitől való teljes szellemi függetlenség jellemezte, elítélte a skolasztikus vallási-dogmatikai vitákat, és ezeknél sokkal fontosabbanak tartotta a morál gyakorlását, tettekben való megnyilvánulását.14 Mint az előzőekben látható, Crucé könyvének első vizsgálódási kérdésköre a háború okainak megállapítása volt, amelynek során annak négy fő tényezőjét különítette el. Felsorolt még ötödikként egy álokot (a hittérítést, a vallás terjesztését) és egy múltbeli okot hatodikként, amely azonban a jelenkorban (tehát 1623-ban) már nem létezik: a népvándorlás kényszeréből fakadó tényezőt.15 A legfontosabb és leggyakoribb oknak a dicsőségvágyat találta, ami a háborúban aratott győzelem révén talál kielégülést, és amelyet ő az értékrend torzulásaként értelmezett.16 A hadi dicsőség keresése ugyanis az uralkodókat meglévő vagyonuk és területük kockára tételére készteti, amit azonban többnyire figyelmen kívül hagynak. A háborús győzelem és dicsőség mellett második okként a nyereségvágyat említi, az elérhető zsákmányt, a gazdasági előnyöket. Nézete szerint a háborúba kezdő fejedelmek gondolkodását egyoldalúan csak a várható dicsőség és nyereség foglalkoztatja, de nem gondolják át az esetleges vereség okozta veszteségeket.17 Harmadik fő oknak a háború kezdeményezésében a revans, a bosszú, az elégtétel utáni vágyat jelöli meg, amikor egy uralkodó régebben birtokolt, elveszett területeit akarja visszaszerezni. Crucé szerint a revans-háború a régi sérelmeknél sokkal több új igazságtalanságot szülhet, úgyhogy semmiképpen sem igazolható annak jogosultsága. A vagyont, a területeket, a birtokokat egyébként is Isten adja az uralkodóknak, ezért abba is bele kell nyugodniuk, ha elveszi azokat tőlük. A revansnak egyetlen módját azonban elfogadhatónak tartotta: ha a király aláveti magát uralkodótársai döntőbírósági ítéletének a vitatott terület kérdésében.18 A háborúk negyedik fő okát a meglévő hadseregek gyakorlatoztatásában, foglalkoztatásában látta, tehát egyszerűen fegyvergyakorlatnak tekintette. Természetesnek találta, hogy az uralkodók hadseregük ütőképességét fenn akarják tartani, erre azonban a háború helyett más helyettesítő tevékenységeket javasolt. Ilyen volt többek között a határok és a tengerek védelmének biztosítása, a fegyverjátékok, viadalok rendezése, hadgyakorlatok tartása, vadászatok beiktatása a hadsereg tevékenységébe. A hadsereg feladata lenne a fejedelem hatalma és a közrend fenntartása is. Mindehhez a rendszeresen fizetett zsoldossereg fenntartását maga is szükségesnek vélte. Ugyanakkor azonban javasolta a hadseregek létszámának jelentős csökkentését - főleg békeidőben-, valamint azok nagyobb részének a határok közelében való állomásoz- tatását, hogy az uralkodótól és a fővárostól minél távolabb legyenek, nehogy a hatalmát veszélyeztessék, mint a római császárkorban a praetoriánus testőrség tette ezt.19 Crucé humanizmusának azonban nagyon lényeges korlátját jelentette az a tény, hogy a „civilizált” népeknek a „barbárok” elleni háborúját éppúgy jogosnak tartotta, mint a kalózok, tolvajok és rablók elleni irtóhadjáratot!20 Más összefüggésekben nézve a kérdést viszont leszögezi, hogy a „vadak” elleni háborúra csak akkor kerülhet sor, ha azok megzavarják a „civilizált” világ békéjét. A legfontosabbnak a tengeri kalózok elleni fellépést tartja, s az uralkodók összefogásától várja azok legyőzését, így példá14 Lange, 1919.405. p. 15 Crucé. 3-4. p.; Raumer, 1953. 294. p.; Foerster, 1967. 145. p. 16 Crucé. 4-5. p. 17 Raumer, 1953. 294-295. p. 18 Crucé. 15-16., 18-19. p.; Raumer, 1953. 295. p. 19 Crucé. 25-28., 20-21., 25. p.; Raumer, 1953. 300-301. p. 20 Crucé. 26. p.; Lange, 1919. 413. p.
