Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Máté: Vallási tolerancia és szabadkereskedelem Émeric Crucé univerzalista nézetrendszerében
72 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) ul az algíri berber kalózok likvidálását.Ugyanakkor azonban rámutat arra is, hogy a kérdés megoldásának csak egyik lehetséges útja az erőszak, ezért annak alkalmazása előtt -vagy azzal együtt- a békés eszközöket is igénybe kell venni. A tolvajok, rablók és kalózok elszaporodását (Európai területeken is) részben a szegénység kiterjedésével magyarázza, ezért javasolja a műveletlen, mocsaras területek állami megvételét és felajánlását azok számára, akik hajlandóak a bűnözői életforma feladására.21 A nemzetközi béke és a nemzetközi szervezet kiterjedése kérdésében mindenesetre egyértelműen túllépett elődei elképzelésein, akik csak a török elleni harc céljából akartak békét a keresztény államok között.22 Crucé - részben reálpolitikai megfontolásokból - a keresztények és a törökök közötti kiegyezés híve volt, mivel e két rendkívüli erőt képviselő fél között értelmetlennek tartotta a háborút, amely egyiküknek sem hozhat döntő győzelmet. A háborúskodás megszűnése — nézete szerint - elősegítené a keresztény fejedelmek közötti béke fenntartását is, a török szultán pedig szabad kezet kapna a Perzsia és a tatárok elleni háborúkhoz.23 Emeric Crucé univerzalista jellegű szemlélete elutasította azt a magyarázatot, amely szerint a háborúkat a népek egymás közötti „természetes” gyűlölete (így például a franciák és a spanyolok, vagy a törökök és perzsák ősi ellentétei) okozná. Azt állította, hogy ezek az ellentétek mesterséges, a politika által felszított gyűlölködések, amelyek nem szakíthatják el az emberek között fennálló alapvető, természetes azonosságot, amely mindenütt érvényesül.24 Sajátos ellentmondást jelentett azonban Crucé nézeteiben, hogy az emberi nem egységének kinyilvánítása mellett az emberiség jelentős részét, a „barbárokat”, a civilizáció alacsonyabb szintjén élő népeket mégis kirekesztette az általa javasolt nemzetközi szerveződésből. Vallási vonatkozásban viszont toleránsabbnak mutatkozott, mivel a pogányok és zsidók csatlakozását is lehetségesnek és kívánatosnak tartotta a keresztény-mohamedán szövetséghez.25 A háborúk okainak kérdésével kapcsolatban ötödik tényezőként a vallási motivációt is megemlíti, ezt azonban nem sorolja az igazi okok közé. Úgy látja, hogy a vallási kérdés inkább csak ürügyként, a politikai szándékok leplezéseként szerepel a háborús ideológiában.26 Crucé elfogadhatatlannak tartotta a vallási különbözőségekre, a hittérítésre való hivatkozást a háborút kezdeményező államok részéről. Az összes vallást lényegileg azonosnak tekintette, amelyek mindegyikének megvannak a maga csodái, bizonyítékai, mindegyik a legjobb, csalhatatlan és egyedül üdvözítő vallásnak hirdeti önmagát. A különbségek elsősorban a külsődlegességekben, a szertartásokban, az áldozatokban vannak, a vallások lényegét azonban nyilvánvalóan nem e külsődleges- ségek jelentik. Értelmetlen dolog a vallás erőszakos terjesztése az emberek által azért is, mert a hit dolgában egyedül Isten lehet döntőbíró, tehát az embereknek nincs joguk arra, hogy a saját igaznak hitt vallásukat a mások által igaznak hitt vallás elnyomásával terjesszék. A hit terjesztésének elfogadható módja a szavakkal és a viselkedés, a példa erejével való meggyőzés lehet. Az embert a jóság és a szeretet érzéseinek kell áthatniuk, a szeretet nélkül a hit fölösleges. Akiből ez az érzés hiányzik, annak a szívében nincs igazi vallásosság. A vallások különbözősége semmiképpen sem lehet akadály az általános béke megteremtésében.27 21 Crucé. 36-42. p. 22 Crucé. VI. p.; Lange, 1919. 406. p. 23 Crucé. 13-14. p.; Raumer, 1953. 297. p. 24 Crucé. 48. p., Lange, 1919. 417. p.; Raumer, 1953. 303. p. 25 Crucé. 15. p. 26 Lange, 1919. 416. p. 27 Crucé. 49-56. p.; Raumer, 1953. 303-305. p.
