Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Máté: Vallási tolerancia és szabadkereskedelem Émeric Crucé univerzalista nézetrendszerében

70

Egyháztörténeti Szemle III/l (2002)

tóttá, mivel - Plutarkhosz megfogalmazása szerint - „...Kineasz több várost szerzett meg neki szavaival, mint saját maga fegyverrel.”9 A tarentumi háború (i.e. 280-272) idején azonban Kineasz hiába próbált meg közvetíteni királya és a rómaiak között. Diplomáciai küldetését a senatus elutasítóan fogadta, pedig a szónok megnyerő' beszédében nagy tiszteletet tanúsított iránta és a királyok gyülekezetéhez hasonlította a testületet.10 Előzőleg egy beszélgetésben Kineasz minden erejét latba vetette, hogy Pürrhoszt a rómaiak elleni háborúról és későbbi hódítási szándékairól lebeszélje, és azok céltalanságáról és értelmetlenségéről meggyőzze őt.11 Az épeiroszi király azonban nem hallgatott tanácsára, és a háborúban sok győzelmet aratott ugyan, de végül vesztesként kellett elhagynia Itáliát. Nem sokkal később Görögországban egy újabb hadjárat során életét vesztette.

Az „Új Kineász” tehát — névadó elődjéhez hasonlóan — a béke biztonságos alternatíváját kínálja a háborúk kockázatával szemben. A mű megjelentetését a királyi hivatal által 1622. november 26-án kiadott privilégium engedélyezte, amely hat évre szólt. A könyv szerkezetileg meglehetősen tagolatlan, nincs felosztva fejezetekre, sőt mindössze két(!) bekezdésből áll. (A második bekezdés a 195. oldalon található, azon a helyen, ahol a mértékek és súlyok egységesítésének kérdését kezdi taglalni a szerző). A 249 oldalas művet egy előszó vezeti be, amely eredetileg nincs számozva (9 oldal), ezután a főszöveg következik (226 oldal), majd egy 14 oldalas tárgymutató. Tartalmi megfontolások alapján Christian Lange öt nagy részt különített el benne, amelyek a következőket tartalmazzák: az I. rész (1-59. o.) a háborúk okait sorolja fel és elemzi, a II. (59-73. o.) a nemzetközi szolidaritás és a béke megszervezése kérdését taglalja, a III. (73-191. o.) az államok belső kormányzati rendszerét és a belső béke biztosításának feltételeit vizsgálja, a IV. (191-220. o.) a nemzetközi kereskedelem szabadsága, a súlyok és a mértékek egységesítése programját vázolja fel, az V. (220-226. o.) pedig a célok elérésének lehetséges módját, eszközeit kutatja.12 AIII., a többinél jóval terjedelmesebb rész a következő belső tematikai tagolódást mutatja: az abszolutisztikus, de mérsékelt kormányzat bemutatása (73-89. o.), a bűntettek, lázadások szigorú uralkodói büntetése (89-130.0.), az érdemek megjutalmazása (130-155. o.), a szegények ellátásának biztosítása (155-1157. o.), a bírósági perek szabályozása (157-168. o.)az adók csökkentése (168-173. o.), a gabonaellátás biztosítása (173-175. o.), a törvényes pihenés, szórakozás (175-180. o.), az erkölcsök cenzúrája (180-184. o.) és a nevelés, iskoláztatás (184-191. o.) kérdésköreinek vizsgálata.

Emeric Crucé háborúellenes fellépése elsősorban humanista szemléletéből, morális megfontolásokból fakadt. A tartós európai béke kiindulópontjának az emberek erkölcsi megújulását, a legfőbb bűntől, az embertelenségtől való megszabadulását tekintette.13 Az Előszóban elismerte ugyan, hogy az ateizmus és az eretnekség a legsúlyosabb bűnök közé tartoznak, de mégis azt vallotta, hogy az embertelenség, a dicsőség fegyverek általi hajhászása sokkal általánosabban elterjedt problémák, ezért főleg ezek megszüntetésére kell törekedni. Az emberi társadalmat egységes testként képzelte el, amelyben valamely rész betegsége az egész szervezet működésére kedvezőtlenül hat, tehát bármely nép sérelme az egész emberiséget sújtja. Nézeteit általában

9 Plutarkhosz. 105. p.

10 Plutarkhosz. 111., 113. p.

11 Plutarkhosz. 105-106. p.

12 Balch, T.W. (ed ): Crucé, Émeric: Le Nouveau Cynée - The New Cyneas. Philadelphia, 1909. (Franciaés angol nyelven, továbbiakban: Crucé.). X., 195. p.; Lange, 1919.407-408. p.; Rougemont, 1961. 88. p.

13 Crucé. IMII., V-VIII. p.; Lange, 1919. 404. p.