Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Máté: Vallási tolerancia és szabadkereskedelem Émeric Crucé univerzalista nézetrendszerében
Molnár Máté: Vallási tolerancia és szabadkereskedelem... 69 szerint a karmelita) rendben,3 Párizsban, elsősorban matematika-tanítással és irodalmi munkával, kritikai szövegkiadással foglalkozott. 1618-ban Papinius Statius latin költő műveit rendezte sajtó alá. Halála (1648) után neve és értekezése hosszú időre feledésbe merült, csak a XIX. század közepén fedezték fel újra gondolatainak jelentőségét a nemzetközi béke és az európai federáció hívei. Elihu Burrit amerikai pacifista az 1850. évi frankfurti nemzetközi békekongresszuson még egy francia Anonymus-ként említi az „Új Kineasz” szerzőjét. A népek senatusának összehívására, a döntőbíráskodás alkalmazására és a közös nemzetközi munkákra, mint például csatornák létesítésére vonatkozó terveket, amelyekről Crucé írt művében, Burrit az elsőnek tekintette az európai egység-tervezetek közül.4 Émeric Crucé 1623-ban, Párizsban megjelent értekezését - amelynek rövidített címe: „Az Új Kineasz” - egy ideig tévedésből Cyrano de Bergerac művének tekintették,5 amelynek fő oka az volt, hogy az első kiadásban csak a szerző rövidített nevével jelent meg. Crucé a könyvet az európai uralkodók befolyásolása céljából írta, amint a teljes címből kitűnik: „Az Új Kineasz, avagy államtudományi értekezés, amely megmutatja hogyan és milyen eszközökkel lehet az általános békét és a kereskedelem szabadságát megteremteni. Korunk uralkodóinak és fejedelmeinek ajánlva.”6 Valószínű, hogy több kiadása is volt. A másodikról legalábbis biztosan tudunk, mivel ez már első megjelenése után egy évvel, 1624-ben megtörtént, s ezen már a szerző nevének teljes alakja (Émeric Crucé) szerepelt. A gyors második kiadást az indokolhatta, hogy a könyv jelentősebb visszhangot váltott ki a politizáló közönség körében. A mű egyébként könyvészeti ritkaságnak számít, mivel az 1623-as és 1624-es kiadásaiból összesen mindössze öt példány ismeretes a világon: ebből kettő a párizsi Nemzeti Könyvtárban (a két kiadás egy-egy példánya), egy-egy pedig a párizsi Mazarin Könyvtárban, az amerikai Harvard Könyvtárban és az oslo-i Nobel Intézet könyvtárában található.7 Az értekezés címében szereplő Kineasz neve utalást jelent a mű legfőbb mondanivalójára, a háború értelmetlenségének bizonyítására. Kineasz Pürrhosz épeiroszi király tanácsadója volt, Démoszthenésznek, a híres szónoknak a tanítványa.8 A király általában őt küldte követségbe politikai ellenfeleihez, hogy azokat a maga számára megnyerje, és tanácsadója diplomáciai és szónoki képességeit igen nagy becsben tar3 Vesnitch, Mil. R.: Deux précurseurs francais du pacifisme et de l’arbitrage international. In: Revue d’histoire diplomatique. Paris, 1911. 23-78. p. (továbbiakban: Vesnitch, 1911.) 62. p.; Giesswein Sándor: Háború és béke között. Bp., 1921. (továbbiakban: Giesswein, 1921.) 62. p. 4 Lange, 1919. 398. p.; Valentin, Veit: Die 48-er Demokratie und der Völkerbundgedanke. Berlin, 1919.25. p.; Rougemont, Denis de: Vingt-huit siécles d’Europe. Paris, 1961. (továbbiakban: Rougemont, 1961.) 88. p. 5 Richet, Charles: A háború múltja és a béke jövője. Bp., 1912. (továbbiakban: Richet, 1912.) 201. p.; Ter Meulen, Jacob: Der Gedanke der internationalen Organisation in seiner Entwicklung. I-III.k. Haag, 1917. (továbbiakban: Ter Meulen, 1917.) I. k. 143. p. 6 Lange, 1919. 401. p.; Rougemont, 1961. 88. p. Eredeti francia nyelvű címe a következő: „Le nouveau Cynée ou discours d’Estat représentant les occasions et moyens d’establir une paix générale, et la liberté du commerce par tout le monde. Aux monarques et princes souverains de ce temps. Em. Cr. Par. A Paris, chez Jacques Villery, au Palais sur le perron royal. MDCXX1II [1623]. Avec privilége du Roy.” 7 Nys, E.: Émeric Crucé, Pauteur du „Nouveau Cynée”. In: Revue de droit international et de législation comparée. Bruxelles, 1909. 594-599. p., 595-596. p.; Vesnitch, 1911. 62.. 76. p.; Raumer, 1953. 79., 537. p.; Foerster, Rolf Hellmut: Europa. Geschichte einer politischen Idee. München, 1967. (továbbiakban: Foerster, 1967.) 143. p. 8 Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok. I-II. k. Bp., 1978. II. k. (továbbiakban: Plutarkhosz.) 104. p.
