Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.
Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete... 49 Freistädte, Historia XXIX,2 (1980), 190-207. Egy későbbi időszak vonatkozásában 1. még F. Jacques, La privilége de liberté. Politique impériale et autonomie municipale dans les cites d’Occident romain (161-244), Rome-Paris 1984. 231 Görögül logislés (Cod. Iust. 1,54,3; Dig. 122,6; XLII1 24,34.), ill. phrontistés. Az önkormányzatú városok életében betöltött pénzügyi ellenőrző szerepükhöz röviden 1. A.D. Macro, The Cities of Asia Minor under the Roman Imperium, ANRW II 7,2 (1980), 668skk; W. Eck, Die Verwaltung des Röm. Reiches in d. Hoh. Kaiserz. Bd. 2 (1998), 127skk. Jóllehet e tisztség csak Nerva, de még inkább csak Traianus alatt válik rendszeressé, az első ismert példa - mint utaltam már rá - Domitianus uralkodásának idejére tehető: ILS 1017. 232 Az adófizetésre kötelezett egyes városi közösségek esetében is a khóra összterülete szolgált alapul. A kivethető adó összegének pontos meghatározása érdekében (a senatusi provinciákban ez általában a földek értéke alapján megállapított évi állandó összeg, a stipendium: vö. Gai. 11,21.) a Rómában székelő központi kormányzat felmérette a Birodalom egész területét. Meghatározták az egyes városok territóriuméinak pontos kiterjedését, a városi területen (a khóran belül) pedig az egyes birtokok határait. Ennek a felmérésnek az alapján vetette ki a provincia helytartója az adót a városra, a várost irányító curia pedig az egyes adófizetőkre. Ugyancsak a curia felelt (ill. a curian belül az ezzel megbízott dekaprótoi feleltek: Dig. L 4,18,26; vö. L 4,1. és 4,3,1.) az adóbehajtás lebonyolításáért, amiként a városi territóriumra kivetett adóösszeg maradéktalan behajtásáért is (vö. Dig. L 4,18,6.). Az Asia provinciával délen határos Lykiaban a városok helyi szövetsége, a koinon látta el ezt a feladatot — az archyphylax Lykión ellenőrzése mellett, és formális irányításával (IGRR 111,739: 2-3§.). Az egyes templomok birtokában levő földterületek nem tartoztak a khórahoz. A városi szervezet fennhatósága alól ugyancsak kivont magánbirtokok adózása vagy nem adóztatása hasonlóképpen külön jogszabályok hatálya alá tartozott. 233 A részleges adómentesség kiváltságában egyes személyeket, olykor egész városi közösségeket részesített a császári kormányzat. A kedvezményezettek így pl. felmentést nyertek az egyes provinciákban szokásos fejadó ( tributum capitis: vö. Dig. L 15,3: Ulpianus) megfizetésének kötelezettsége alól. 234 Antoninus Pius Asia provincia tartománygyűéséhez (koinon Asias) intézett, a kisebb, ill. a nagyobb városi közösségekben adómentességben részesíthető személyek (orvosok és rhétorok) körét normative meghatározó - a privilegizálható személyek számát helyileg maximáló - császári leirata (rescriptuma). Antoninus Pius fenti rendelkezése értelmében a nagyobb városok pl. hét orvosnak és négy szónoklattan-tanítónak adományozhattak adómentességet, míg a kisebb városok öt orvost és három szofistát részesíthettek ebben a kedvezésben. Ezt a számot nem szabad túlhaladni - szögezi le a császári rendelet - csökkenteni viszont lehet. 235 Ugyancsak Antoninus Pius rendelkezése értelmében a tartományi székhelyeken tíz, az egyes conventusok központjaiban hét, minden más közösségben pedig öt fizetett orvost (archiatroi) alkalmazhattak közpénzekből a városi önkormányzatok: Dig. XXVII 1,6,2. 236 Közelebbről a Bithynia-Pontust Kr. u. 111/112 - 112/113 között igazgató Plinius minor és az uralkodó, Traianus elvi utasításait írásba foglaló császári scriniumok levélváltása alapján. A témához még mindig alapvető A. N. Sherwin-White, The Letters of Pliny. A Historical and Social Commentary, Oxford 19682 (1966), 525skk; küln. 580skk. Újabban vö. még Ch. Marek, Stadt, Ära und Territorium in Pontus-Bithynia und Nord-Galatia/Istanbuler Forschungen Bd. 39/, Tübingen 1993. A fentiekben kényszerűen csak vázolt kérdésekhez I. küln. M. Stahl, Imperiale Herrschaft und provinziale Stadt. Strukturprobleme der römischen Reichsorganisation im 1-3. Jh. der Kaiserzeit, Hypomnemata 52 (Göttingen 1978), 137skk., ill. küln. 36-63. (4: Die Basis der römischen Herrschaft: Die Sozialstrukture der Städte und der ordo decurionum) és 63-72 (5; Konsequenzen der Bürgerrechtspolitik: Doppelbürgerrecht und Immunität). Ehhez, és a munka egészének értékeléséhez 1. H. Bruns recenzióját: Gnomon 52 (1980), 28sk (több kritikai megjegyzéssel).
