Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.
50 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) 237 D. Nörr meghatározása szerint Kis-Ázsia görög városai a Kr. u. II. században is „az idegen uralomnak alávetett önmagukban véve politikai egységek” maradtak, jóllehet — fűzi hozzá - ez a jellegük egyre inkább elhalványul: Imperium und Polis in der hohen Prinzipatszeit, München 1966; 116. Jelentős városoknak valójában már csak az évenkénti tartománygyűlések állandó vagy alkalmi székhelyei tekinthetők (a métropolisok: 1. az 55-sz. jegyzetet), valamint az egyes „jogszolgáltató körzetek”, conventusok központjai. A Dig. XXVII 1,6,2. ennek megfelelően három kategóriába sorolja a Birodalmon belüli, görög igazgatási nyelvű Keleten a tartományi városokat: métropoleis, hai echusai agoras dikón (vagyis a conventus-székhelyek) és egyebek (tói de tritói tas Inipas: Modestinus). 238 Az egyes tartományi városokból ált. a birodalmi székvárosba indított követségek feladata vagy protokolláris (a trónra lépő új uralkodó köszöntése: vö. Dión Chrys. or. XL,13., ill. az uralkodónak szóló alkalmi köszönetnyilvánítás), vagy panasszal fordulnak a császárhoz (például a helytartók túlkapásai miatt. Mindezek vázlatos áttekintésével 1. küln. F. Millar, The Emperor in the Roman World, Ithaca /Cornell University Press, New York/19922 /1977: London/, 375-385; Ch. VII.3§: Provincial Communities and the Emperor: Embassies. Néhány további részlettel vö. még a tanulmány második felének vonatkozó passzusát). A követségküldésések oka lehetett segélykérés is: így kereste fel például a két régió határán fekvő, hol lydiainak, hol karjainak mondott Tralleis küldöttsége a Hispániában időző Augustusi a város nagy részét romba döntő Kr. e. 26. évi [?], katasztofális földrengés után (Agathias 11,17.). A Kis-Ázsiai városok Rómába indított küldöttségei azonban általában a fokozódó, s lassanként nyomasztóvá növekvő adóterheket sérelmezték. A viszonylagos jólét mind szűkebb társadalmi rétegekre való korlá- tozódásával, a Kr. u. második században egyre gyakoribbá válnak a súlyos adók miatti panaszok, így az adóelengedési kérelmek is. Hasonló tendenciát figyelhetünk meg az adókivetés burkolt fajtájának számító „önkéntes ajándékfelajánlások” esetében - így például az új princeps trónra lépésekor is szokásos ún. koronaarany (aurum coronarium; stephanos) megfizetésének elengedésére irányuló kérelmek (vö. SIG3 832: Astypalaia; Kr. u. 118.) terén. A lakosság véges teherbíró képességének felismerésével a császárok gyakorta tekintetbe is veszik ezeket a kérelmeket. Az „aranykor” két császára, Hadrianus és Antoninus Pius egyaránt megtette ezt. A Piust követő, nálánál lényegesen kedvezőtlenebb körülmények között uralkodó Marcus Aurelius pedig már nem is tehetett volna mást. A kincstár követeléseinek behajthatatlan voltát felismerve, császári elődeinél jóval nagyobb méretű adóelengedésekre kényszerült: vö. Cass. Dio /epit. Xiph./, LXXII 32,2. 239 A Dig. XVII 1,6,2. a tartományi városokat privilegizált vagy nem privilegizált jogállásuk tekintetében három kategóriába soroló rövid meghatározásához 1. fentebb a 237,sz. jegyzet második felét. A conventus-székhely státuszával járó gazdasági előnyökhöz 1. a 222.SZ. jegyzetet. 240 Augustus a görögség irányában tanúsított - inkább a hagyományos értelemben véve konzervatívnak, mintsem philhellénnek mondható (a polgárjog adományozása vagy a városi autonómiák kiterjesztése tekintetében pedig Caesarhoz képest meglehetősen visz- szafogottnak minősíthető) — magatartásához 1. küln. G. W. Bowersock, Augustus and the Greek World, Oxford 1965,85skk. Hasonló álláspontot alakított ki később az első római császárt számos vonatkozásban uralkodói példaképének tartó, inkább a romanizált Ny ligát felé tekintő Vespasianus is. Vespasianus első uralkodói intézkedései közé tartozott, hogy visszavonta a Görögországnak biztosított különleges jogokat, amelyeket még Nero adott: Suet. Vesp. 8,2. = Eutrop. VII 19,4: Achaiam, Lyciam, Rhodum, Byzantium, Samum, quae liberae ante id tempus fuerant, item Thraciam, Ciliciam, Commagenen, quae sub regibus amicis egerant, in provinciarum formam redegit. Vö. még Philostrat. vit. Apoll. V,41. stb. 241 A korábbi irodalom összegzésével hasonlóképpen R. Klein is: Die Romrede des Aelius Aristeides. Einführung /Wissenschaftliche Buchgesellschaft/, Darmstadt 1981; 21. A civitas Romana kiterjedt - a keleti görög poleis vezető rétegét szinte kivétel nélkül érintő, ill. azt zömében magában foglaló - adományozásához az Antoninusok idején vö. Aristeid. or. XXVI,59skk.
