Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.
48 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) rés neókoros volt a - címet végül négyszeresen viselő - rivális Ephesos. Mindez a város pusztán helyi jelentőségű érmelésén is megjelenik, így például az Antoninus Pius uralkodása idején itt kibocsájtott „sestertiuson”. EPHESIÓN DIS NEÓKORÓN tudatja büszkén az érme hátlapja a város és a régión belüli más városok, mindenekelőtt a közeli Smyrna lakóival (Munskgaard, SNG Köp. 397.). — A városok közötti versengés tárgyául is szolgáló (vö. Tac. ann. IV 55,1: undecim urbes certabant; Kr. u. 26-ban), a senatus által kitüntetésképpen adományozott - egyszeres vagy többszörös - joghoz, ti. hogy az ezzel a joggal felruházott (s így a neókoros- címet is viselő) városi közösség egy, a császárkultusz céljaira szolgáló templomot építhessen, vö. K. Hanell, RE XVI,2 (1935), 2424.has. 59skk. és küln. S. R. F. Price, Rituals and Power. The Roman Imperial Cult in Asia Minor, Oxford 1984. Az egyes városok - a császárkultuszhoz (is) szorosan kapcsolódó - ünnepeihez röviden 1. még S. Mitchell, Festivals, Games and Civic Life in Roman Asia Minor, JRS LXXX (1990), 183-193., ill. P. Herz, Fest und Gemeinde. Feiern des Kaiserkultes und die Gemeinschaft der Bürger, Die Alte Stadt 22 (1995), 65-81. A Kr. u. II. század közepén pl. Pergamon, Ephesos, Smyrna, ill. Sardeis és Kyzikos viselték az egyszeres vagy többszörös neókoros-címet Asia provinciában. 225 Az ab epistulis hivatalát a Kr. u. II. század elejétől még csak alkalmanként, a Kr. u. 166. évtől kezdve, Marcus Aurelius és Lucius Verus uralkodása alatt azonban véglegesen is két részre osztották: az ab epistulis Latinis és az ab epistulis Graecis officiumaira: vö. Der neue Pauly III (1997), 1169sk; s.v. Epistulis, ab. 226 Mindezt a görög nyelv a keleti Mediterráneumban már jóval korábban megszerzett dominanciája tette lehetővé. Kis-Azsiában a városi vezető réteg egy jelentős része még a nem görög, vagy nem vegyes lakosságú területeken is beszélte, vagy bizonyos fokon legalábbis értette a Birodalom „második hivatalos nyelvének” számító görögöt. 227 A fentiek rövid, ám jó összefoglalását adja Adamik B., A Római Birodalom hivatalos nyelvhasználatának történetéhez. A latin nyelv keleti dominanciájának okai a dominatus korában, AntTan XLIV.1-2 (2000), 199-212; 199-203 (a principatus időszaka, a témára vonatkozó jelentősebb szakirodalom értékelő felsorolásával). 228 Röviden 1. ehhez CAH XI1 (1936), 581. és W. Eck, Die Verwaltung des Röm. Reiches in d. Hoh. Kaiserz. Bd. 2 (1998), 190skk (további hivatkozásokkal) és 201sk. Hasonló volt a helyzet a szomszédos Bithynia-Pontus provinciában is: vö. Plin. epist. X 21,lsk. 229 A provinciális városok eltérő jogállásának, illetve változatos formájú függésviszonyaiknak ez a tudatosan kialakított rendszere lényegében már Kr. e. 188 után, az apameiai békekötést követően létrejött: vö. W. Dahlheim, Gewalt und Herrschaft. Das provinziale Herrschaftssystem der römischen Republik, Berlin 1977, 174skk; 261skk. és passim. Az Asia provinciában berendezkedő római hatalom kisebb-nagyobb változtatásokkal ezt a szisztémát vette át, amit az egymást követő helytartók sora a divide et impera elvének megfelelően alkalmazott, ill. gyakorolt. Aelius Aristeidés, úgy látszik, nagyon is tudatában volt ennek. Róma a görög városok irányában gyakorolt politikájának alapelveit említve beszédében, a szónok a következőket mondja: „A legkiválóbbaknak közülük ... meghagytátok szabadságukat és függetlenségüket [eleutherus kai autonomusl. de mértékletesen ... és körültekintőn kormányozzátok a többieket is” (or. XXVI,96.). A városok ilyen vagy olyan jogállásának kérdése (stipendiariae, liberae, liberae et immunes stb.) azonban mindinkább elméleti kérdéssé vált. Bár a pisidiai Sagalassos - korántsem egyedülálló példaként — az Antoninusok korában is Róma „barátja és szövetségesé” - ként tünteti fel magát (IGRR 111,348; 350-353.), a fejlődés menete keleten is a görög poleisszek egységesülő jogállásának irányában hatott. 230 Asia provincia viszonylag nagy számú, a „szabad város” (civitas libera) jogával felruházott közösségéhez - rövid összegzésben - 1. A. H. M. Jones, „The Greek City” (1940), 130., ill. 324. és ennél részletezőbben uő. „Cities of the Eastern Roman Provinces” (1937),76skk., ill. 396skk (további hivatkozásokkal). Széles kitekintéssel vö. még ehhez R. Bernhardt, Imperium und Eleutheria. Die römische Politik gegenüber den freien Städten des griechischen Ostens, Diss. Hamburg 1971., továbbá uő. Die Immunitas der
