Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.
Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete... 47 Criminal Jurisdiction of Governors, JRS LVI1I (1968), 51-59. - Cicero Kilikiából írott levelei alapján meglehetősen jól nyomon követhetőek ‘jogszolgáltató körútjai’, melyeket Kr. e. 51 nyara és Kr. e. 50 nyara között tett, amikor a tartomány helytartója volt. Általában véve megállapíthatjuk, hogy a főbb útvonalak mentén haladva, Cilicia provincia valamennyi jelentősebb városát felkereste, mindegyikben elegendő időt töltve el ahhoz, hogy a kérelmezők, a panaszosok, vagy a peres felek ügyei bírói széke előtt elintézést nyerjenek. Vö. ehhez L. W. Hunter, Cicero’s Journey to the Province of Cilicia, JRS III (1913), 73-97. Egy későbbi helytartói ‘jogszolgáltató-körutazás’ nagy vonalaiban hasonlóképpen rekonstruálható részleteihez 1. U. Wilcken, Plinius’ Reisen in Bithynien und Pontus, Hermes XLIX (1914), 120-136., valamint L. Vidman, Étude sur la correspon- dance de Pline le jeune avec Trajan, Prague 1960,61skk. és Shervvin-White, „The Letters of Pliny” (19682), 529-533. 220 Conventus iuridicv, görögül agora dikón, hé agoraios vagy héagoraia, ill. területi vonatkozásban: dioikésis. Vö. E. Kornemann, RE IV (1900)/, 1173.has. 8-1200.h. 68: s.v. conventus; küln. 1178.h. 52skk; továbbá Ch. Habicht, New Evidence on the Province Asia, JRS LXV (1975), 64-91. és G. P. Burton, Proconsuls, Assizes and the Administration of Justice under the Empire, JRS LXV (1975), 92-106. Néhány rövid észrevétellel 1. még A. D. Macro, The Cities of Asia Minor under the Roman Imperium, ANRW II 7,2 (1980); 670skk. Sardeisről, mint a lydiai conventus központjáról a milétosi Dionysiosról írott életrajzában Philostratos is megemlékezik: vit. Soph. 1,22 - 524§. 221 A tanulmány bevezetésében említett észak-lydiai Thyateira Kr. u. 215-ig a pergamoni conventushoz tartozott (ez után, Caracalla látogatását követően, önálló „jogszolgáltató kerület” székhelye lett), míg az ugyancsak ott említett Lykos melletti Laodikeia a kibyrai conventus központja volt. 222 Azt, a gazdasági és egyéb előnyökben is lemérhető megtiszteltetést, hogy egy-egy város a regionális conventus központja lehessen, mindenkor nagyra becsülték. S hogy mennyire törekedtek annak elnyerésére, az „aranyszájú” Dión a phrygiai Apameia polgárai előtt tartott beszéde (or. XXXV: ‘En Kelainais tés PhrygiasKr. u. 100 körül, vagy valamivel később) különösen jól példázza ezt. „ Minden második évben - mondja Kelainai- Apameia lakóinak Dión - nálatok tartják a bírósági tárgyalásokat thai dikail. és ezekre megszámlálhatatlan sokaság sereglik egybe: ítéletet kérők és ítélkezők, szónokok, vezető tisztségviselők, szolgák és kerítők, öszvérhajcsárok, vásári árusok, szajhák, meg kézművesek is. Tulajdonosaik így meglehetősen magas áron adhadják el portékájukat, de a városon belül sem akad egyetlen igás állat, egyetlen háztartás, egyetlen asszony sem, amelyik tétlenkednék. És ez nem csekély hozzájárulás a közösség jólétéhez. (16) Ahol ugyanis ekkora embertömeg jön össze, a legtöbb pénznek is szükségképpen ott kell lennie, és a hely várhatóan tovább gyarapodik'. (15-16sk.§§; vö. or. XL,10. és 33.). A császárkori Apameia, e jelentős kereskedelmi központ Phrygián belül elfoglalt helyéről szólva S. Mitchell is joggal állapította meg: „... the economic benefits that derived from its status as a Roman assize centre (ti. conventus - Sz. G.) were the key to its further growth under the empire”: „Anatolia” 1,258. A regionális conventus központjává emelt város privilegizált helyzetéhez 1. Dig. XXVII 1,6,2. A helyi jogszolgáltató tevékenység ideje alatt a város polgárainak jutó egyéb előnyökre nézve vö. IGRRIV,788; II. lin. 4sqq. Dión Chrysostomos egy helye alapján meglehetősen nyilvánvalónak látszik, hogy a „jogszolgáltató kerületen” belül elhelyezkedő többi város persze bizonyos irigységgel szemlélte mindezeket: or. XL,33. - Asia provincia conventní-székhelyeihez vö. még R. Haensch, Capita provinciarum. Statthaltersitze und Provinzialverwaltung in derrömischenKaiserzeit/KölnerForschungen7/,Mainz 1997;748-751 (App. VHP. irodalmi utalásokkal és hivatkozásokkal). Az egyes conventusok minden esetben székhelyük nevét viselték. 223 L. pl. a Pionios presbiter és társai - Kr. u. 249-250 körül lefolytatott - smyrnai peréről adott beszámolót: 19,lskk. = H. Musurillo, The Acts of the Christian Martyrs, Oxford 1972; 136skk (lapszámozás az akta elejétől). Vö. még Acta App. 19,38sk. 224 A felirat állításának helye: a kétszeres neókoros címet viselő Smyrna; keltezése: Kr. u. 124 után. Az aristeidési 'eis Rhómén' elhangzásának idején ugyancsak kétsze-