Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.
46 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) 209 A curatores, ill. correctores rei publicae (leeati Augusti ad corrigendum statum liberarum civitatium) kinevezésének módjához, valamint sokoldalú feladatköréhez - a 137; a 195. és a 199; továbbá a 231.sz. jegyzetek irodalmi hivatkozásai mellett - rövid áttekintésben 1. küln. Jones, „The Greek City” 136sk. és M. Stahl, Imperiale Herrschaft und provinziale Stadt etc., Hypomnemata 52 (Göttingen 1978), 128. 210 Rövid összegzésben újabban 1. ehhez S. Mitchell, The Administration of Roman Asia from 133 BC to AD 250, in: Lokale Autonomie und römische Ordnungsmacht in den Kaiserzeitlichen Provinzen vom 1. bis 3. Jh. /Schriften des Historischen Kollegs Kolloquien 42; szerk. W. Eck), München 1999; 17-46; küln. 22skk. és 37skk (Ch. 6: Imperial Estates as Administrative Units). 211 „One of the twin pinnacles of the senatorial provincial careerJ. Bennett, Trajan, Optimus Princeps. A Life and Times, London - New York 1997; 18 (az idősebb M. Ulpius Traianusról, aki Syria tartomány legátusa, majd hivatali pályafutása méltó lezárásaképp Asia provincia proconsula volt); vö. uo. 48. Syria helytartói posztjának jelentőségéhez 1. még Tac. Agr. 40,1: Syriam provinciam Agricolae destinari ... maioribus reservatam. Az egymást követő tartományi posztok elnyerésében megnyilvánuló, a szokásjog alapján meghatározott szigorú rangsorról („melyik tartomány élére nevezhető ki, a tartomány jelentősége alapján, egy korábban másutt már helytartói posztot betöltött senator?,,) röviden I. W. Eck, Die Verwaltung des Römischen Reiches in der Hohen Kaiserzeit: ausgewählte und erweiterte Beiträge Bd. 2 /Arbeiten zur römischen Epigraphik und Altertumskunde 3/, Basel-Berlin 1998; 53sk; vö. 179. 212 Aderat iam annus, quo proconsulatum Africae et Asiae sortiretur. A helyhez 1. R.M. Ogilvie - I. Richmond kommentárját: Cornelii Taciti, De vita Agricolae, Oxford 1967; 294. A kitüntetésszámba menő helytartói poszt egyes birtokosaihoz vö. W. Eck, Prokonsuln von Asia in der Flavisch-Traianischen Zeit, ZPE 45 (1982), 139-153; továbbá R. Syme, The Proconsuls of Asia under Antoninus Pius, ZPE 51 (1983), 271-290. = RP IV, (1988), 325-346. 213 A senatusi igazgatás alá tartozó Asia provincia proconsuli rangú helytartója a mindenkori császár bizalmi emberei közé tartozott. Ennek szokásos kifejezéseként Asia tartomány helytartóját a hozzá intézett hivatalos levelekben az uralkodó részéről is a császári tanács (consilium principis) tagjainak kijáró amicus címzés illette meg: vö. W. Eck, Die Verwaltung des Römischen Reiches in der Hohen Kaiserzeit Bd. 2 (1998); 9sk. 214 Mint például Kr. u. 112-113 körül a történetíró Tacitus (vö. OGIS 487 = Smallwood /1966/, Nr. 203. p.77.) vagy 135/136-ban a későbbi császár, Antoninus Pius (1. később). A helytartói megbízatás általában egy évre terjedő időtartamához a senatori provinciákban, így a senatus igazgatása alá tartozó Asia provinciában is, a Tac. Agr. 42,1. fentebb már idézett közlésén kívül vö. még Stat. sil. V 2,56skk: quantusque potentis/mille urbes Asiae sortito rexerit anno,/ imperium mulcente toga (ti. Vettius Bolanus) és Aristeid. or. XXIII,62 - K. 215 Legatus iuridicus, más megnevezéssel: iuridicus provinciae. Kijelölésük a helytartó kívánsága alapján, ill. választásának megfelelően történt. A három legati iuridici megbízatása a tartományt igazgató consularis megbízatásának idejére szólt. Praetori rangú helytartó mellett, más senatusi provinciákban egy - ugyancsak senatori rangú - személy látta el (önállóan, vagy közvetlen utasítások alapján: vö. Plin. epist. X 25,1. és 31,5.) ezt a feladatot. 216 Vö. ILS 1018 (Alexandreia Tróas) - később. 217 Beneficarii consularis [in officio]. Első említéseként így az IGRR III,6800-as sorszámot viselő feliraton (Kr. u. 150 körül, a kappadokiai Tyana). A megnevezéshez vö. még IGRR 111,677: benefikarios hégemonos (valamikor Kr. u. 70 és 130 között; Patara, Lycia és Pamphylia provincia). 218 Újabban 1. ehhez R.L. Dise (Jr.), Trajan, the Antonines, and the Governor’s Staff, ZPE 116 (1997), 273-283. A fentebb említett stationes felsorolásával 1. i.m. 275sk. 219 Vö. Plin. epist. X 33,1 (cum diversam partem provinciae circumire m), továbbá A. J. Marshall, Governors on the Move, Phoenix 20 (1966), 231-246. és P. Garnsey, The
