Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.
Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete... 45 (1979), 171-238; és megannyi speciális vonatkozással: F. Jacques. Les curateurs des cites dans l’Occident romain de Trajan á Gallien. Études prosopographiques, Paris 1983. 192 = Smallwood (1966), p81. No. 216. Vö. Cass. Dio/epit. Xiph./, LXIX 14,4. 193 = Smallwood (1966), p85. No. 228. 194 Az IGRR IV,218-as sorszámot viselő feliratra visszatérek még a tanulmány második részében. 195 A császári kormányzat által kiküldött curatores - vagy a feladatuk lényegét jobban visszaadó görög szóhasználattal: logistai (‘számvevők’) - mindenkor az uralkodó bizalmi emberei voltak. Ennek megfelelően általában senatori rangú személyek - miként már a Plin. epist. Vili,24-ben említett, talán az ILS 1018-ban megnevezett latus clavusszai. Sex. Quinctilius Valerius Maximusszal azonosítható ifjabb Maximus. Elképzelhető, hogy ugyancsak ő az a személy, aki - Bithynia-Pontus quaestoraként (vö. ILS 1018; Kr. u. 97: AlexandreiaTróas) - „kitűnő szervezéssel megalapozta egy tekintélyes város bevételeit” (Plin. paneg. 70,1: civitatis amplissimae reditus egregia constitutione fundaverat - Shervvin-White a már E. Groag által is osztott azonosítással kapcsolatos ellenvetéseihez I. „The Letters of Pliny”/19682/, 479sk.). A jelentősebb városokba a Kr. u. II. század során - általános érvényű szabályként - senatori rangú, s gyakorta már magasabb tisztségeket betöltött személyeket küldtek, mint arról egy kyzikosi feliratból értesülünk: logis- tén méta hypatikus dothenta tés Kyzikénónpoleós (CIG 2782). Később a tisztség széles körű elterjedésével megnyitották azt a lovagrendhez tartozók, majd mind gyakrabban a más közösségekből való provinciálisok (I. pl. IGRR 111,440; 474; IV,218. stb.) előtt. A Kr. u. III. század derekára azután-az elterjedt tisztség teljes körű leértékelődésével - az uralkodó megerősítése alapján már saját városuk pénzügyi ellenőrzését is elláthatták a helyi politések közül kikerülő curatorok. 196 Vö. SEG IV.519. 197 A kariai Aphrodisiashoz irodalmi hivatkozásokkal 1. a 82.sz. jegyzetet. 198 = Smallwood (1966), p75. Nr. 194. 199 Vö. CAH XI1 (1936), 219;468skk. és Magie, Roman Rule in Asia Min. II.1454sk (a városi autonómiák érvényesülését ad corrigendum statum liberarum civitatium korlátozó császári megbízottakhoz). 200 A gazdag szülötteinek, nem utolsó sorban Dión Chrysostomosnak és családjának jóvoltából folytonosan szépülő és gyarapodó bithyniai kisvároshoz, Prusahoz I. lentebb a 202.SZ. jegyzetet. 201 Ha az új fürdő építése nem fogja megterhelni a prusaiak erőit (si ... oneratura vires Prusensium non est), úgy engedhet kívánságuknak - üzeni helytartójának a császár. Mindazonáltal kiköti, hogy ne rójjanak ki ezért külön hozzájárulást a polgárokra, s az új fürdő építésére fordított összeg ne hiányként terhelje majd - meggátolva a szükséges kiadásokat - a városi költségvetést (modo ne quid ideo aut intribuatur aut minus illis in posterum fiat ad necessarias erogationes: X,24.). 202 Vö. még Dión Chrys. or. XLVII.17; 19-20; vö. XLV,12skk. és XLV1,9 (a Prusát ékesíteni hivatott jroaról). - A rhétor szeretett szülővárosához, a Phrygia és Mysia határán fekvő, már Strabóntól is, jó vezetés alatt álló városaként bemutatott (XII 4,3- 564.) Prusahoz újabban 1. küln. Th. Corsten, Die Inschriften von Prusa ad Olympum I-II /Inschriften griechischer Städte aus Kleinasien 1IK] Bd. 39-40/, Bonn 1991 és 1993. A várost környező területek, a khóra virágzó mezőgazdasága mellett Prusa legfőbb bevétele a bithyniai Olympos erdőségeire alapozott faiparából származott: vö. Dión Chrys. Or. XL,30. 203 Ti. az ab epistulis (1. G. B. Townend, Historia X /1961/, 375skk.) élén álló, a korban már ált. lovagrendű tisztségviselő (‘secretarius’). 204 Honorarium decurionatus: vö. Sherwin-White, „The Letters of Pliny” (19682), 721sk -további hivatkozásokkal. 205 Minderről részletesebben is szó lesz a tanulmány második részében. 206 Még visszatérek erre a tanulmány második részében. 207 További példákat is hozok erre a tanulmány második részében. 208 A részletekhez 1. Dig. L 10,3 (Aemilius Macer).
