Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.

44

Egyháztörténeti Szemle III/l (2002)

176 így már A. H. M. Jones is: „The Greek City” 241skk. Vö. még M. Stahl, „Imperiale Herrschaft u. provinziale Stadt”, Hypomnemata 52 (Göttingen 1978), 105skk; küln. lllskk. és 125skk.

177 Bithynia-Pontus tartomány hivatalba lépő helytartójaként az ifjabb Plinius felülvizsgálja a bithyniai kisváros, Prusa kiadásait, bevételeit és követeléseit. Jelentésében beszámol a császárnak arról, hogy magánszemélyek különböző címeken jelentős pénzösszegeket tartanak maguknál, más esetekben pedig a legszabálytalanabb kiadásokra folyósítanak pénzt: multae enim pecuniae variis ex causis a privatis detinentur; praeterea quaedam minime legitimis sumptibus erogantur (epist. X 17a,3.).

178 Mindez a későbbi századokban is elterjedt jelenség volt, amint arról a Codex Theodosianus számos rendelkezése alapján is értesülünk (1. később).

179 L. pl. a már említett Plin. epist. X,37-38-at. A fentebb idézett epist. X 38.2. kapcsán már J. Keil is joggal állapította meg: „The famous phrase of the Emperor Trajan ‘dum inter se gratificantur’ is an epigrammatic description of the non-social attitude, prejudical to the public welfare, adopted by a part of the ruling class.” In: CAH XI1 (1936), 579.

180 Vö. Plin. epist. X 23,2. — A helytartó értesíti a császárt arról, hogy megkezdte a magán- személyek által szabálytalanul visszatartott városi vagyon (vö. Plin. epist. X 17a,3.) behajtását. Egy további példa: Dig. L 10,7.

181 Maród Egon fordítása. Latinul: Rationes ... in primis tibi lse. Traiani imperatoris legato, Plinio/ rerum publicarum excutiendae sunt: nam et esse eas vexatas satis constat. Vö. még Plin. epist. X 32,1. és 117.

182 L. pl. Plin. epist. X,37 (Nikomédeia); 39 (Nikaia); 43 (Byzandon); 77 (luliopolis); 90 (Sinópé); 92 (Amisos); 98 (Amastris).

183 A városhoz és környékéhez, valamint az ott előkerült nagyszámú felirat újabb gyűjteményes kiadásához 1. a 202.sz. jegyzetet.

184 Plin. epist. X 47,1: cum vellem ... Apameae cognoscere publicos debitores et reditum et impendia.

185 A várost megillető jövedelmek ellenőrzésével helyi kezdeményezések, ill. határozatok alapján megbízott városi tisztségviselők kevés számú példájához 1. pl. IGRR IV,860; 862 (a Lykos melletti Laodikeia). A vélhetően hasonló funkciót ellátó pénzügyi tisztségviselő: apodektés tón poleitikón khrématón említésével vö. még IGRR IV,1248 (Thyateira) és SEG 11,653 (Smyrna).

186 Vö. G. W. Bowersock, Augustus and the Greek World, Oxford 1965, 88. Alkalmanként már a köztársaság vége felé is ellenőrizték a helytartók ad minuendos sumptus civitatum egyes tartományi városok számadásait: 1. pl. Cic. ad fám. III 8,4. és küln. ad Att. VI 1,15; lin. 19sqq.

187 Vö. ILS 1017.

188 A Kr. e 1. század nyolcvanas éveitől kimutatható korábbi kezdeményezések nyomán, immáron rendszeres jelleggel, mindenekelőtt a császárok különleges figyelmét és gondoskodását élvező Itáliában. A tisztség megnevezése itt: curatores civitatium: RE IV (1901), „curatores" V No. 10; 1806.has. 49skk.

189 A tartományokban - Nyugaton és Keleten egyaránt - küln. a helytartó közvetlen beavatkozásától mentesülő, teljes körű pénzügyi önállósággal is rendelkező ún. szabad városokba (civitates liberae: I. később) küldött a központi kormányzat pénzügyi ellenőröket (curatorokat).

190 = Smallwood (1966), pl76sq. No. 475. - Kr. u. 114; Caere (Etruria).

191 A helyekhez 1. Sherwin-White, „The Letters of Pliny” (19682), 418sk. és 477skk. A curatores általában vett feladatainak felsorolását adja Ulpianus: ‘De officio curatoris’ in: Dig. XXII 1,33; L 9,4; X,5. és XII 1,5. A téma bevezetéseként máig nélkülözhetetlen W. Liebenam alapos tanulmánya: Philologus 56 (1897), 290-325. A kérdés modern irodalmából kiemelendő G. P. Burton, The Curator rei publicae: towards a Reappraisal, Chiron 9 (1979), 465-487; továbbá M. Sartori, Osservazioni sul ruolo del curator rei publicae, Athenaeum 67 =1989), 5-20. A szerteágazó téma újabb feldolgozásai közül 1. küln. R. Duthoy, Curatores rei publicae en Occident durant le principat, Ancient Society 10