Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.

34

Egyháztörténeti Szemle III/l (2002)

96 L. ActaApp. 19,1: ta arióterika meré („a felső vidékek”). Hasonló terminológiát használ a térség szülötte, Aelius Aristeidés: or. L (hieroi logoi 4), 12; 428 - K. és az idó'sebb kortárs, az alexandreiai Appianos is: Syr. 12,47.

97 A városkép ezen jellegzetességeihez 1. pl. Strab. XIV 1,37-646 (Smyrna) és küln. W. M. Calder, Smyrna as Described by the Orator Aristides, in: W. M. Ramsay (szerk.), Studies in the History and Art of the Eastern Provinces of the Roman Empire, Aberdeen 1906; 95-116.

98 Áttételesen erre utalna az is. hogy a város a közeli Khios (IGRR IV,953, ill. 941: stepha- néphoros), és a nem túl távoli Kolophón (IGRR IV,1586-1589: prytanis) gyakorlatától eltérően, hagyományos prytanisai és a flamineshez hasonló római kori tisztségviselői, stephanéphorosai nevével egyaránt jelzi a kezdődő éveket - a hajdani nagy múlt kulturálisörökségébe való kapaszkodás és a jelenhez való alkalmazkodás együttes szándékának vélhető bizonyítékaként (IGRR IV,1322-1323; 1325.). Kymében kettéválasztották ezt: IGRR IV.1302. Az ión Phókaiatól ugyancsak nem túl távol eső lydiai Thyateiraban pedig ennél egyértelműbben jártak el. Úgy tűnik, itt egyesítették a prytanis és a stepha- néphoros -eponym — tisztségeit (IGRR IV,1228).

99 A nemegyszer a tartomány határain is túlnyúló kereskedelmi ügyletek, és a hasonlóképpen kiterjedt pénzügyi vállalkozások terén különös jelentőségre tett szert az Aelius Aristeidéstől „Kis-Azsia közös kincstára’'-nak nevezett Ephesos: or. XXIII,24- K (tamieion koinon kai chreias kataphygés). A Nyugat-Kis-Ázsia egyik szakrális központjának is számító (vö. Tac. ann. IV 55,2.) város híres Artemis-templomában- magánszemélyektől, de egyes közösségektől is - letétbe helyezett, és kötelezvény ellenében kölcsönzött jelentős pénzösszegekről Dión Chrysostomos is megemlékezik: or. XXXI,54skk. Riválisaitól eltérően Ephesos - mint a legnagyobb forgalmú ión kikötőváros, de úgy is, mint a helytartó székhelye - jelentős számú „római” lakossal (Itáliai eredetű római polgárokkal) is rendelkezett. Kulturális elsőbbsége - talán ezért is a másutt jellegzetesebben görög környezetben - már vitatható volt. Ephesos legnagyobb vetélytársa, a térség talán legszebb városának nevezhető Smyrna a régión belüli kulturális elsőbbségéhez (vagy legalábbis Smyrna erre formált igényéhez) vö. Philostrat. vit. soph. 1,21-516§.

100 L. a tanulmány második részének A városok jogállása c. alfejezetét.

101 Vö. A. H. M. Jones, Cities of the Eastern Roman Provinces, Oxford 1998 (az 1937-es kiadás reprintje), 78. és 397.

102 A fentebb felsorolt helyek értelmezéséhez újabban 1. küln. M. Moggi, L’excursus di Pausania sulla Ionia, in: Pausanias historien /Fond. Hardt. Entr. sur l’antiquité classique, Tom. XLI: 1994/, Vandoeuvres - Geneve 1996; 79-105skk; küln. 97skk (IIpopolamento della Ionia secondo Pausania). A kötet további tanulmányai közül 1. még W. Ameling, Pausanias und die hellenische Geschichte: 117-160skk. és E. L. Bowie, Past and Present in Pausanias: 207-230skk.

103 Összegzőleg 1. ezekhez G. E. Bean, Aegean Turkey. An Archaeological Guide, London 1966; vö ANRW II 7,2 (1978), 617-623; továbbá E. Akurgal, Ancient Civilizations and Ruins of Turkey: from Prehistoric Times until the End of the Roman Empire, Istanbul 19835 (1969). és uő. Griechische und römische Kunst in der Türkey, München 1987 (mindkét esetben további irodalmi hivatkozásokkal, ill. küln. az utóbbi kiadvány esetében: számos helyszínvázlattal, épületalaprajzokkal és képtáblával). Iónia rövid leírását adja még Plinius maior: V,31.

104 PÍR2, A 145. — Alakjához és szónoki tevékenységéhez, valamint a méltán híres „Róma-beszéd”-hez 1. a 8.sz. jegyzetben hivatkozott kötetben megjelent bevezető tanulmányomat: 9-35 (A Római Birodalom képe egy Kr. u. II. századi rhétor szemével: a „Róma magasztalására" tartott beszéd és szerzője, Aelius Aristeidés; számos további bibliográfiai hivatkozással. Uo. 1. a beszéd fordítását is, az egyes kaputokhoz fűzött, gyakorta szócikk jcllegű kommentárokkal.). Az Aelius Aristeidésre vonatkozó korábbi- 1993/1994 előtti - irodalmat 1. küln. C. A. Behr annotatív összeállításában: ANRW II 34,2 (Berlin - New York 1994; szerk. W. Haase), 1140-1233: Studies on the Biography