Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.

Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Azsia városi szervezete...

33

tán, mindenkor keresett árucikknek számított. Kis-Ázsia már a korábbi időkben is híres volt egyes fajtáiról, s talán még inkább: aszalási módszereiről.

87 A megannyi vonatkozásban, így nyelvi szempontból is sajátosnak mondható phry- giai térség történetének újabb feldolgozása C. H. E. Haspels, The Highlands of Phrygia, Princeton 1971. A régió felirataihoz vö. W. M. Colder, Monuments from Eastern Phrygia /Monumenta Asiae Minoris Antiqua VII/, Manchester 1956 (593, zömében elsőrangú nyelvemléknek számító sírfelirat közreadásával). A szegényes, és meglehetősen elmaradottnak számító vidék lakóit a császárkorban is lenézéssel emlegették: vö. Apui. flór. 3; Phryx cetera et barbarus (Marsyasról).

88 A fennsík peremén, a folyóvölgyekben koncentrálódó lakosság számára mindez jelentős hasznonnal járó tevékenységgé vált, így mindenekelőtt a „hét (kis)ázsiai közösség”-hez tartozó Laodikeia és a közeli Kolossai lakóinak. Strabón szerint „Laodikeia vidéke arról nevezetes, hogy itt ... juhokat tenyésztenek, amelyeknek a gyapja puha, s még a miléto- siakét is felülmúlja, színe pedig hollófekete, úgyhogy ezekkel nagy jövedelmet élveznek, éppúgy, mint a közelben lakó kolossaiak a róluk elnevezett festékből.” (XII 8,16 — 578.). A Középső-Phrygia határán fekvő, ugyancsak a „hét ázsiai közösség” sorában eml ített észak- lykiai Thyateira (Jelenések 1,11; 2,18skk.) textilipara révén részesült ebből. A környék egésze mindezek ellenére inkább szegénynek volt mondható. Részben ezzel is magyarázható az a körülmény, hogy a misztériumvallásoktól már korán átitatott Közép-Phrygia a „mon- tanizmus védőbástyája” lett, s hogy - a vad, gyakorta kopár, és meglehetősen elzárt vidék peremén fekvő (s így az ottani hatásoknak kitett) -Thyateirában „az egyház minden tagja ... csaknem száz évig montanista maradt”. Vö. H. Chadwick, A korai egyház, Budapest 1999; 48., ill. Vanyó L., Az ókeresztény egyház és irodalma [Ókeresztény írók I], Budapest 1980; 96 (további irodalmi hivatkozásokkal = 959sk.).

89 Dión Chrys. Or. XXXV,13. A várost övező termékeny, a kiterjedt legelők mellett földművelésre is alkalmas területekben, folyóvizekben és forrásokban gazdag vidék leírását 1. uo.

90 ESAR IV, 626sk. A számos felhozható példa közül (így Ovid. Ars. Am. 11,82: cinctaque piscosis Astypalaea vadis) 1. itt ehhez a halban - közmondásosan - gazdag Helléspontosnál fekvő Parion/Parium esetét: Plin. Nat.hist. XXXII,146. A további példákra nézve 1. P. Frisch, Die Inschriften von Parion /IK 25/, Bonn 1987; 85., ill. 1. még uo. a 10-14. lapokon közölt feliratokat (,Fischereigilde’). Másutt az osztrigahalászat hozott jövedelmet vagy adott - a kevésbé szerencsés adottságú partvidékeken - legalábbis megélhetést: Plin. Nat.hist. VIII,140; XXX,45.

91 Vö. Acta App. 19,23skk (Ephesos).

92 A térség két legjelentősebb folyója, a Maiandros és a Hermos, valamint a keskenyebb és rövidebb futású Kaystros a központi fennsíkon (az Anatóliai magasföld peremén) ered. Torkolatvidékük Milétos és Smyrna közelében, illetve Ephesos mellett éri el az Egei-tengert. Kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően e három város tehát a régió „kapujának” (így már Philostratos is Smyrnaról: 1,21 - 518§.), természetes ki- és beviteli helyének számított.

93 Vö. Aristeid. or. XXVI,12.

94 Számos további hivatkozással újabban 1. ehhez G. Anderson, The Second Sophistic: Some Problems of Perspective, in: D. A. Russel (szerk.), Antonine Literature, Oxford 1990; 91-110. és uő. The Second Sophistic. A Cultural Phenomenon in the Roman Empire, Oxford 1993.

95 Vö. Hérodot. 1,142: ta anó /ta kató tés Ióniés/ khória. A félsziget belseje vad és különös népeivel az iónok számára sokáig idegen maradt. Ez az idegenkedés, a lenézés és a büszkeség együttes érzete csendül ki a császárkori rhétor és szofista Alexandras szavaiból, aki - talán messze földön járva - ezt mondja magáról: „Ióniából ... való vagyok. Ióniából, ahol a barbárok földjén ma mind görögök laknak” (Philostrat. vit. soph. 11,5 - 574§.). A közeli Hellashoz való szoros földrajzi kapcsolódás csak tovább fokozta ezt az érzést. Amint a császárkor alkotói is gyakran rámutattak, a Kykládok szigetei (küln. a térség hajdani métropolisából, a gyarmatvárosok alapításában egykor élenjáró Milétosból kiindulva) szinte hidat képeztek a szárazföldi Görögországhoz. „Az egyik oldalon Iónia, a másikon Hellas” - mondja (valószínűeg) Déloson tartott beszédében Aelius Aristeidés az Egei-tenger szigeteiről. Or. XLIV.4 - K (,Eis to Aigaion pelagos’).