Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csohány János: Református egyháztörténeti szaktanfolyamok, 1963-1971.
Csohány János: Református egyháztörténeti szaktanfolyamok 89 munkacsoportot kell szervezni. A külföldi szakirodalomból Bucsay professzor fog ízelítőül néhány könyvet bemutatni.3 Esze Tamás dunamelléki egyházkerületi főgondnok, országos református gyűjteményi főigazgató az első tanfolyamon több ízben kifejtette, hogy miért van szükség egyháztörténeti munkálkodásra. Az egyházi érdeket ismertnek véve, azt hangoztatta, hogy az 1963-as kezdés már szinte majdnem elkésett, a 12. óra után van egy perccel. Kivész az egyháztörténet művelése. Igaz, hogy vannak, akik szükségtelennek tartják, pl. Révész Imre, a kitűnő egyháztörténész, de világi szakemberek körében nem ez a meghatározó. Klaniczay Tibor és mások nélkülözhetetlennek tartják, mert irodalomtörténeti, köztörténeti, néprajzi szempontból teológiai műveltség kell ahhoz, hogy az egyház körének ezeket a jelenségeit meg lehessen érteni, és fel lehessen tárni. Tehát Esze Tamás arról igyekezett meggyőzni a résztvevőket, hogy ne tartsanak attól, hogy világi szakmai körökből akadályozni fogják az egyháziak egyháztörténeti és néprajzi tevékenységét, sőt segítségre számíthatnak. Ez különben teljes mértékben beigazolódott. Hangoztatta, hogy az Egyháztörténet című folyóiratát 1958-59-ben az MTA Irodalomtörténeti Intézete és az Állami Egyházügyi Hivatal támogatta. Azt sejtette, hogy egyházon belüli okból szűnt meg.4 A szaktanfolyamok 1963-ban különböző időpontokban és helyszínen voltak: szeptember 2-6-ig Mátraházán ószövetségi- és újszövetségi-, Balatonfűreden gyakorlati teológiai, szeptember 9-13. között Balatonfűreden ökumenikai, Berekfürdőn gyakorlati teológiai, Mátraházán egyháztörténeti. Nem bizonyult jónak az egyházi üdülőkben - a felsoroltak azok voltak - tartott szaktanfolyamok, mivel ott nem álltak rendelkezésre szakkönyvtárak, levéltárak. A szaktanfolyamok időbeosztása lehetőséget adott arra a résztvevőknek, hogy könyvtárban, levéltárban tájékozódjanak. Ezért a második szaktanfolyamokat már vagy Debrecenben, vagy Budapesten tartották és attól kezdve ez állandósult. Az általunk tárgyalt időszakban viszont a szeptember eleji időspont állandónak bizonyult. Debrecenben, a 60-as években zajlott a Református Kollégium belső restaurálása ezért az épület nem 3 4 3 Szaktanfolyami jegyzeteim. Mátraháza, 1963. szeptember 9-13. Kézirat. (Szerző birtokában.) A szaktanfolyam jegyzője e sorok írója volt 1963-1971 között. Esze Tamás (1903- 1983) mellett Bucsay Mihály (1912-1988) tekinthető az egyháztörténeti szaktanfolyamok másik tematikai kidolgozójának. Amikor Esze Tamás végleg kivált e munkából, 1968- tól 1970-ig Bucsay volt a szaktanfolyam spiritus rectora. Tóth Endre (1899-1970) a tervezésben alig, vagy egyáltalán nem kapott szerepet. Ezt ö panaszolta nekem többször. 1971-től viszont Makkai László (1914-1989) került meghatározó helyzetbe és Bucsay szorult e téren háttérbe. Ez utóbbi nem véletlen, mert amikor 1970. november 15-én elhunyt Tóth Endre, a debreceni teológiai egyháztörténeti tanszékére azért nyerte meg Bartha Tibor Makkai Lászlót, mert egyháztörténeti tudományos tervei megvalósításában főleg rá akart támaszkodni. Makkai 1971. március 15-én foglalta el tanszékét. 4 Esze Tamás (keresztnevei anyakönyvileg: Áron, Felicián, Tamás, Joachim) ref. lelkész, tanár, bölcsészdoktor, kandidátus, kiváló egyháztörténész, a kuruc kor általános történetének specialistája, 1943-45 és 1958-59 között szerkesztette az Egyháztörténet c. folyóiratot. Á protestáns tábori lelkészet megszűnéséig őrnagyi rangban Szimonidesz' Lajos protestáns tábori püspök munkatársa. Ez után konventi könyvtár és levéltárügyi előadó, majd országos gyűjteményi főigazgató, 1956-57-ben budapesti teológiai tanár, 1958-tól dunamelléki főgondnok, a rendszer számára megbízható ember. Világi tudományos körökben kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett, publikált, megszerezte az újnak számító kandidátusi tudományos fokozatot, mindezért Bartha Tibor (1912- 1995) bátran támaszkodhatott rá mind szakmai, mind politikai szempontból. Kettőjük között azonban később elmérgesedett a viszony és először csupán átmenetileg. 1967 után véglegesen kimaradt az egyháztörténeti szaktanfolyamokról. 1967-ben vett részt utoljára azon, akkor meghatározó személyként. Ld. az előző jegyzetben idézett kéziratos, valamint a későbbi évekből származó hasonló feljegyzéseket.
