Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.

26

Egyháztörténeti Szemle I1I/1 (2002)

1,1 Iskk., ill, a róluk elnevezett Galatia vidékies életének számos sajátossága: I,163skk. és passim áll.) A térség egészéhez, magyar nyelven 1. még A. B. Ranovics megannyi részletében ma már túlhaladottnak tekinthető, de emellett számos szemlélketi problémával is terhelt-összegző jellegű-feldolgozását: A római birodalom keleti tartományai, Budapest 1956 (orosz ered. 1949), küln. 44-89. Összehasonlításképpen vö. ehhez A. H. M. Jones, Cities of the Eastern Roman Provinces, Oxford 1998 (az 1937. évi első kiadás változatlan utánnyomása); küln. 28-95. - Az itt tárgyalt kérdések egészéhez jó bevezetés még Th. Pekáry, Kleianasien unter römischer Herrschaft, ANRW II 7,2 (Berlin - New York 1980; szerk. H. Temporini), 587-657 (annotált, tematikus bibliográfia. L. még uo. a kötet további, később részben még hivatkozott tanulmányait: A. D. Macro', D. Nörr stb.). A tágabban vett térség történetének egésze szempontjából a korábbi feldolgozások közül ma is haszonnal forgatható: E. Gren, Kleinasien und der Ostbalkan in der wirtschaftlichen Entwicklung der römischen Kaiserzeit, Uppsala 1941. Hasonlonlóképpen megőrizte alapvető értékeit L. Hahn meglehetősen régi munkája: Rom und Romanismus im griechisch-römischen Osten. Mit besonderer Berücksichtigung der Sprache. Bis auf die Zeit Hadrians, Leipzig 1906., ill. ennek ugyancsak L. Hahntó\ készített folytatása: Zum Sprachenkampf im römischen Reich bis auf die Zeit Justinians, Philologus Suppi. 10 (1907), 675-718. A Kis-Ázsiai térség történetének egészéhez újabban 1. még: M. Satre, L’Asie Mineure et l’Anatolie d’Alexandre á Diocletien (Ive a. av. J.-C./IIIe s. ap. J.C.), Paris 1995 [non vidi]. Számos részletében az itt vizsgált témákhoz is hasznosítható feldolgozás M. Stahl, Imperiale Herrschaft und provinziale Stadt. Strukturprobleme der römischen Reichsorganisation im 1-3. Jh. der Kaiserzeit, Hypomnemata 52 (Göttingen 1978) és W. Eck, Die Verwaltung des Römischen Reiches in der Hohen Kaiserzeit: ausgewählte und erweiterte Beiträge Bd. 2 /Arbeiten zur römischen Epigraphik und Altertumskunde 3/, Basel-Berlin 1998; küln. 107-145. (l.D: Provinzialverwaltung und Steuern), 167-185 (3.- Provinz - Ihre Definition unter politisch- administrativem Aspekt) és passim. További szempontokkal 1. még uő. (szerk.), Lokale Autonomie und römische Ordnungsmacht in den Kaiserzeitlichen Provinzen vom 1. bis

3. Jh. /Schriften des Historischen Kollegs Kolloquien 42/, München 1999; küln. 17-46 (S. Mitchell, The Administration of Roman Asia from 133 BC to AD 250). A keleti városok belső viszonyaihoz máig alapvető A. H. M. Jones invenciózus monográfiája: The Greek City from Alexander to Justinian, Oxford 1940 (azóta több, változatlan utánnyomásban). Számos hasznos kiegészítéssel vö. még ehhez Fr. Vittinghoff (szerk.), Stadt und Herrschaft. Römische Kaiserzeit und Hohes Mittelalter /Historische Zeitschrift Beiheft 7/, München 1982. és G. Hödl-I. Grabmayer {szerk.), Leben in der Stadt. Gestern - heute - morgen /3. St. Veiter Historikergespräche/, Wien-Köln-Weimar; Böhlau 1995.

41 A Nyugat-Kis-Azsiai térség (s benne Asia provincia) részletes leírásával 1. Magie, Roman Rule in Asia Min. I,34skk {The Land and its Riches: Ch. II.), ill. II,782skk (Jegyzetek).

42 Az egykoron önálló - Lydiahoz és Kariahoz hasonlóan változatos sorsú - Phrygia a császárkori Asia provincia, továbbá Galatia, ill. Bithynia-Pontus tartományok részeként, több nagy területi egységből állt. Északról déli irányba haladva, a Strabón által is használt megnevezéssel (XII 8,1; 12-13. - 571;576.) ezek a Helléspontos melletti (Phrygia ad Hellespontum) és a mysiai Olympos környékén elterülő Kis-Phrygia, más néven Phrygia Epiktétos, valamint Nagy Phrygia, ill. annak része, a már Pisidiaval határos hegyvidék, az ún. P. Paróreia. A iényegében az Anatóliai-fennsík nyugati részét magában foglaló terület egyes régiói esetenként határozottan elkülönültek egymástól. A térség városi közösségeiről szólva, a szőkébb régióra így gyakorta külön is utalok: pl. Azanoi vagy Nakoleia = Phrygia Epiktétos (vö. Strab. XII 8,12-576.).

43 Vö. Ptol. V 2,84. A dús növényzete, gazdag flórája és halban gazdag part menti vizei miatt az Istenek asztalának is nevezett - közel 100 km2 kiterjedésű - Astypalaia egyfajta határpontként, földrajzi választóvonalként szolgált Európa és Ázsia között. Kiemelt helyzetének megfelelően a szigetet már korán szövetségi viszony (foedus) kapcsolta Rómához: IGRR IV, 1028. Amorgos pedig arról híresült el, hogy - az Égei-tcnger néhány más szigetéhez hasonlóan - a császárkor egyik száműzetési helye volt: Tac. ann. IV 13,2; 30,1. A 121 km2 területű, sziklás, de népes sziget három nagyobb közössége közül az egyikről, a nagy