Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: Az állam és az egyház kapcsolatának jellemző vonásai a Kádár korszakban
Rajki Zoltán: Az állam és az egyház kapcsolatának... 83 aránt. A történelmi egyházak külföldről érkező anyagi támogatását az ÁEH elsősorban egyházi épületek, templomok tatarozására fordította. A paphiány tartós jelentkezése a katolikus hívek lelkigondozását komolyan veszélyeztette.35 Az állam az erősödő ökumenikus törekvéseket saját politikájának megfelelően használta ki, és a rendezvényeken a társadalmi kérdéseket vitatták meg. Gyanakodva nézett azonban minden nem általa kezdeményezett keresztény egységtörekvésre nehogy az egyházak önálló politikai erőt képezzenek.36 Az MSZMP Politikai Bizottságának 1968-as határozata a korábbi irányvonal megtartása mellett - félve a nyugati eredetű anyagi támogatások növekedésétől - továbbra is államsegélybe részesítette a történelmi egyházakat. Az ÁEH és a megyei egyházügyi titkárok tevékenységének racionalizálása érdekében az egyházvezetők politikai befolyásolásán kívül a középvezetőkkel történő tervszerű egyéni foglalkozást is szorgalmazta. Az egyházvezetőknek az állami elvárásokat teológiai síkon kellett megfogalmazniuk, hogy a hívek számára elfogadhatóbbak legyenek. Emellett tervbe vették, hogy a lel- készi gyűlések előadóinak személyét, valamint tapasztalataikat beszéljék meg az egyházvezetők a megyei tanácsosokkal. Az egyházvezetők útján a fiatal papok politikai és egyházpolitikai továbbképzését is akarták. Őket „haladó” lelkipásztorok mellé szándékoztak helyeztetni. A hetvenes évek közepétől a fiatal papokat befolyásolását rendszeres, csoportos, kötetlen formájú, az ÁEH-ban, a megyékben és a teológiákon folytatott beszélgetések révén befolyásolták. Törekedtek az egyházvezetés progresszív állásfoglalásainak érvényre juttatására lelkészi és gyülekezeti szinten egyaránt. A hatásos egyházi állásfoglalások megírása érdekében „progresszív” papokból álló tanulmányi bizottságokat hoztak létre.37 A kis lépések politikája az egyházi sajtó területén is érvényesült. Megszűnt 1967-től az egyházi lapok cenzúrája, de tartalmukat közvetett módon a felekezetek vezetőin és a szerkesztőkön keresztül befolyásolták. A megjelenés érdekében hatékonyan működött az öncenzúra. A lapok azonban rendszeresen foglalkoztak az aktuális kül- és belpolitikai eseményekkel. A Hivatal célként fogalmazta meg, hogy a politikai, egyházpolitikai kérdésekkel foglalkozó cikkek elkészítését minél többen vállalják. A protestáns, kisegyházi lapoktól pedig elvárták ezen túl a Vatikán, és a katolikus egyház bírálatát.38 A meggyengült egyházi „ellenzék” nyílt összeütközés helyett a félreállított papok bevonását, és a kommunisták által hangoztatott demokratizmus egyházra való kiterjesztését szorgalmazta. Jellemző az ÁEH gondolkodására a tisztán egyházi ügyek politikai kérdésként való felfogása, és a különböző egyházi mozgalmak összemosása. Az ÁEH politikája az egyházi reakcióval szemben elsősorban politikai prevenció volt, amelynek során egyházi szövetségeseiket felhasználva járatták le és szigetelték el a „reakciós lelkészeket.”39 Az 1970-es években számos felekezetben felléptek az egyházvezetés ellen. A református egyházon belül Németh Géza, Éliás József, a metodistáknál Iványi Tibor, az adventistáknál Egervári Oszkár, a katolikusoknál Bulányi György. Az ÁEH igyekezett védelmébe venni a hivatalos egyházi vezetést, de a fenti személyek a különböző állami szerveknél több esetben védelmet, sőt támogatást kaptak megnehezítve ezzel a Hivatal 35 MÓL XIX-A-21-d-002-2/c/1967. 39. doboz. 36 MÓL XlX-A-21-d-002-2/c/1967. 39. doboz; MÓL XIX-A-21-d-0010-l/1970. 54. doboz. 37 M-KS 288. f. 5. cs. 448. őe.; MÓL XlX-A-21-d-002-l/e/1968. 43. doboz; MÓL XlX-A-21-d- 0010-1/1970. 54. doboz; MÓL XIX-A-21-d-0032-2/1970. 56. doboz; MÓL XlX-A-21-d-012- 1/1976. 95. doboz. 38 MÓL XIX-A-21-d-0031-6/1972. 70. doboz; MÓL XlX-A-21-d-0031-l/c/1970. 56. doboz. 39 M-KS 288. f. 5. cs. 625. őe. MSZMP PB 1973. december 4-i határozata.
