Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: Az állam és az egyház kapcsolatának jellemző vonásai a Kádár korszakban
Rajki Zoltán: Az állam és az egyház kapcsolatának... 79 érdekében. A személyen állt, hogy a kialakult kapcsolatot mennyire a saját és az egyháza érdekében használta fel. A BM-mel együttműködő személyek tevékenysége bonyolultabb kérdéseket vet fel titkos jellege miatt. 1956 után már megszűnt az elhárítással való együttműködés kötelezettsége.19 A vallás el leni harc érdekében a PB 1958-as határozata értelmében a párt végrehajtó bizottságok többéves munkatervet dolgoztak ki. Úgynevezett ateista munkabizottságokat alakítottak a vallásellenes munka segítésére. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) feladata ismeretterjesztő előadások szervezése volt a vallás cáfolására. A KISZ az ifjúság számára készített programot, amelyben fontos szerepet kaptak a társadalmi ünnepségek (úttörő- és ifjúavatások, névadó ünnepségek). Segítségükkel a gyermekekkel, fiatalokkal kapcsolatos egyházi szertartásokat akarták semlegesíteni. A sajtó, rádió és televízió természettudományos, ateista és antiklerikális előadásokat, cikkeket, filmeket sugárzott. A könyvkiadás területén vallásellenes könyveket bocsátottak ki. A színházak és a mozik antiklerikális darabokat, filmeket tűztek műsorra. A közoktatás területén a pedagógusok számára marxista tanfolyamokat szerveztek. A pedagógiai főiskolákra pedig csak ateista szülők gyermekeit vették fel. Az általános iskolai órákon több vallás- ellenes téma szerepelt a tematikában. A tanácsok feladataként pedig a családi ünnepek vallási tartalomtól mentes formáinak a felkarolását (esküvő, temetés) jelölték meg.20 Az egyházpolitika területén a társadalmi szervezetek között a Hazafias Népfront szerepét emelhetjük ki, mert tevékenységében egyházi személyek is részt vettek. A protestáns lelkészek számára társadalmi rangot jelentett a HNF-ben való részvétel. Munkájába bekapcsolódtak az egyházi vezetők, lojális papok. Az állami szervek azonban vigyáztak arra, hogy ne növekedjen a társadalmi-politikai szerepük. A mozgalom legfőbb célkitűzése az egyházak és a papok lojalitásának biztosítása, és az állam érdekeinek megfelelő politikai aktivitásuk növelése. Nem nyújthatott azonban segítséget a hitéletet fejlesztő egyházi törekvésekhez. Világnézeti kérdésekben itt sem történhetett együttműködés. Különösen vigyáztak arra. hogy a különböző szintű vezetésbe ne kerüljön be túl sok egyházi személy.21 A kommunisták kétszínű politikáját jelzi a lojális papokkal szemben, hogy őket még veszedelmesebb ellenfélnek tartották, mint a reakciósokat, mert - szemben a reakciósokkal - az ő jelenlétükkel hosszú ideig számoltak.22 A magyarországi egyházak külügyi tevékenysége A magyar egyházpolitika legjelentősebb eseménye - a nemzetközi közéletben tapasztalható enyhüléssel párhuzamosan - a Vatikánnal folytatott tárgyalások voltak a „kis lépések politikájának" jegyében. Néhány problémában sikerült megegyezést találniuk. Különösen a személyi kérdésekben való kompromisszum tekinthető fontosnak mindkét fél számára, mert a püspöki székek fokozatos betöltésével a magyar katolikus egyház élére felelős vezetők kerültek. A megállapodások eredményeként a püspökök kinevezésére Vatikán tehetett javaslatot, míg a magyar állam vétójoggal rendelkezett.23 19 A BM működési mechanizmusát ld. Kiszely, 2001. 192-283. p 20 MOLNÁR, 1994. 63-65. p. 21 MÓL XIX-A-21-d-001-4/a/1970. 52. doboz. 22 M-KS 288. f. 5. cs. 625. őe. (1973. dec. 4-i jkv. Kádár János hozzászólása). 23 Miklós Imre, Balló István elmondása szerint. A magyar-vatikáni tárgyalásokról ld. Casaroli, Agostino: A türelem vértanúsága. A Szentszék és a kommunista államok (1963-1989). Bp., 2001. küln. 123-173. p.; Balogh Margit: Egyház és egyházpolitika a Kádár-korszakban. In: Eszmélet, 1997. 69-79. p.; Mészáros, 2001. 107. p.
