Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: Az állam és az egyház kapcsolatának jellemző vonásai a Kádár korszakban
Rajki Zoltán: Az állam és az egyház kapcsolatának... 77 annak ellenére, hogy a Politikai Bizottságon belül többen ellenezték az ÁEH rangjának emelését.10 11 A magyar egyházpolitika legfontosabb intézménye a korszakban az ÁEH, amelynek tulajdonképpeni Hivatallá válása érdekében a hatvanas évek első felében történtek meg az első komolyabb lépések a Vatikán és a Magyar Állam közötti tárgyalásokkal párhuzamosan. Az 1960-as évek elejéig ugyanis egyházi kérdésekben továbbra is az MSZMP Politikai Bizottsága, illetve az MSZMP Központi Bizottságának Agitációs és Propaganda Osztályán történtek a lényegi döntések. A Belügyminisztériumnak (BM) szintén meghatározó szerepe volt. Az Állami Egyházügyi Hivatal vezetői Kádár támogatásával a hatvanas évek közepén elérték, hogy a Hivatal működése az adminisztratív jellegről az egyházpolitikát irányító intézménnyé váljon. Csupán a legfontosabb kérdésekkel, illetve az egyházpolitika általános irányelveinek több évre történő meghatározásával kapcsolatos döntésekkel foglalkoztak a párt megfelelő osztályain." Az önállósuló ÁEH-nak ki kellett dolgoznia munkamódszerét. A Hivatal ellenezte a túlzott adminisztratív intézkedéseket, mert az a vallásos tömeg és a párt közötti kapcsolat romlását vonja maga után. Elvetette a személyes kapcsolat dominanciáját az egyházügy területén dolgozó állami tisztviselők és a „haladó” papok között. A Hivatal feladata volt a javaslattétel az egyházpolitikai kérdésekben a pártbizottság és a megyei tanácsok vezetői felé. A helyi egyházpolitika kialakításában is segített, hogy lokális szinten a helyi és az országos érdekek összekapcsolhatók legyenek. A BM feladata operatív téren segíteni a politikai munkát, ami a két tevékenység összehangolását kívánta. A kettő összeütközése esetén az operatívat kellett alárendelni a politikainak. A BM és az ÁEH között szoros kapcsolat volt, de jellegét tekintve az évtizedek folyamán változáson ment keresztül. Míg az ötvenes években az ÁEH alárendelt viszonyban volt, addig a hatvanas évektől kezdve az ÁEH vezetői kiemelték, hogy nem feladatuk az operatív munka végzése, és a Hivatal vezetői, dolgozói szükség esetén vitatkozhatnak a belügyesekkel. A BM bár rendszeresen informálta az ÁEH-t, de az operatív munka érdekében nem közölt minden információt. Az ÁEH megerősödése maga után vonta a két intézmény közötti konfliktust, aminek hátterében lokális és intézményi érdekellentétek, illetve a párton belüli villongások is állhatták. így egyes belügyi tisztek támogatást nyújthattak olyan egyházi személyeknek, akik szemben álltak az ÁEH támogatta felekezeti vezetéssel.12 A két intézmény közötti érdekellentét a megyei egyházügyi titkárok szintjén is jelentkezhetett, mivel közülük többen a 60-as években bizonyos kérdésekben a BM és nem az ÁEH utasításainak megfelelően jártak el.13 Az ÁEH a megyei egyházügyi titkárok és a BM munkatársai közötti szoros együtt- munkálkodást helyi szinten is szorgalmazta figyelembe véve a helyi és az országos érdekeket. A hetvenes évek második felétől a hatékonyabb munkavégzés érdekében 10 M-KS 288. f. 5. cs. 108. őe. 2-3. p. Miklós Imre elmondása alapján, az ÁEH átszervezésének kérdéséről: Kóbel Szilvia: Az Állami Egyházügyi Hivatal működése az '50-es években (1951- 1959). In: Magyar Közigazgatás, 2000. 8. sz. 509-512. p.; az ÁEH 1956 utáni működéséről: Kóbel Szilvia: Az Állami Egyházügyi Hivatal működése az újjászervezéstől a megszűnéséig (1959-1989). In: Magyar Közigazgatás, 2001. 10. sz. 608-618. p. (továbbiakban: Kóbel, 2001.) 11 Miklós Imre elmondása szerint. A belügy erősebb befolyását jelzi a hatvanas évek első felében adminisztratív fellépéseik gyakorisága. A vatikáni zsinaton a belügy aktív szerepet töltött be a küldöttek befolyásolásában. Ld. Kiszely Gábor: Állambiztonság (1956-1990). Bp„ 2001. (továbbiakban: Kiszely, 2001.) 97-144. p. 12 MÓL XIX-A-21-d-0010-2/1963. (ÁEH szigorúan titkos iratok) 23. doboz. 13 MÓL XIX-A-21-d-0019/1961. 16. doboz
