Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: Az állam és az egyház kapcsolatának jellemző vonásai a Kádár korszakban
78 Egyháztörténeti Szemle III/2 (2002) már megyei, járási, városi, községi koordinációs értekezleteket szerveztek állami, párt és társadalmi szervezetek érdekeltjeinek részvételével.14 A korábbi adminisztratív munkastílus helyett a politikai meggyőzés eszköze kapott nagyobb szerepet, még a „reakciós” tevékenységet folytatók esetében is a „lehetőségek határain belül”. Az új munkastílus miatt elkerülhetetlenné vált a Hivatal szellemi színvonalának emelése. Az iskolázatlan és alkalmatlan munkatársakat felváltották a képzettebbek.15 Az Állami Egyházügyi Hivatal egyházpolitikai munkája révén szoros kapcsolatban állt még az MSZMP Központi Bizottságának Agitációs és Propaganda Osztályával, a budapesti és a megyei pártbizottságokkal, a szocialista országok egyházügyi hivatalaival, a Külügyminisztériummal, a Művelődésügyi Minisztériummal, a Magyarok Világszövetségével, a Hazafias Népfronttal (HNF) és a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel (KISZ).16 Megyei szinten a megyei (fővárosi) egyházügyi hivatal foglalkozott az egyházi ügyekkel. A velük kapcsolatos szervezeti és működési szabályzatot 1962-ben dolgozta ki az ÁEH, amely kisebb változtatásokkal a korszak végéig érvényben maradt. A szabályzat alapján a megyei egyházügyi szervezetek kettős irányítás alatt álltak. A fő- és szakfelügyeletet az ÁEH elnöke gyakorolta, de a megyei tanács végrehajtó-bizottságának szakigazgatási szerveként működött, szervezetileg alá tartozott. A megyei egyházügyi titkárok bár elvileg korlátozott jogkörrel rendelkeztek, mégis megyei szinten meghatározó szerepük volt a kettős irányítottságból fakadóan. A velük való jó kapcsolat lokális szinten nagymértékben befolyásolta a helyi egyház és a lelkészek életét. Előfordulhatott, hogy a jó pártkapcsolatokkal rendelkező megyei titkár a lojális egyházvezetéssel szemben vett védelmébe lelkészeket.17 A másik jelentős egyházakkal foglalkozó állami szervnek, a BM-nek változtatnia kellett a működési mechanizmusán, hogy megfeleljen az új egyházpolitikának. Ezért a letartóztatások, őrizetbe vételek és a bírósági eljárások helyett a figyelmeztetéseket, az egyházfegyelmi kirovását tartották célravezetőbbnek, ami sokkal körültekintőbb és óvatosabb munkát igényelt. A BM ezzel az ÁEH-val együttesen az adott egyházvezetést hozta nehéz helyzetbe, mert nekik kellett a népszerűtlen intézkedéseket meghozni, és a konfliktusok is az egyházon belül csapódtak le.18 Az állami szervek az egyházak életével kapcsolatosan a következő módon szereztek információkat: 1. Az egyház vezetői kötelesek voltak minden lényeges eseményről tájékoztatni az ÁEH-t. 2. A megyei egyházügyi titkárok bizonyos időközönként találkoztak a körzetben tevékenykedő lelkészekkel. 3. A BM informátorokkal, ügynökökkel, titkos megbízottakkal, titkos munkatársakkal rendelkezett az egyházakon belül az egyszerű tagok, a lelkészek és az egyházvezetők között. A BM azonban a lelkészektől az ÁEH munkatársairól is gyűjtött információkat. 4. Tudunk olyan beszervezett személyekről, akik nem tartoztak a felekezethez, de direkt, vagy indirekt módon a hívek felé kapcsolatokat építettek ki. A lelkészeknek az ÁEH-val, illetve a megyei megbízottakkal való kapcsolata a politikai helyzet miatt elfogadott a korszakban. Ugyanis minden legális vallásos közösség vezetőjének, lelkészének pozíciójának megfelelő szinten együttműködést kellett folytatnia velük az egyház ügykezelése (ingatlan, nemzetközi kapcsolatok, sajtó stb.) 14 MÓL XIX-A-21-d-0032-5/1979. 118. doboz. 15 MÓL XIX-A-21-d-002-2/c/1967. 39. doboz, Miklós Imre elmondása szerint. 16 MOL XIX-A-21 -d-002a-5/c/l 967. 39. doboz. 17 MÓL XIX-A-21-b-sz.n./1978. 427. doboz; MÓL XIX-A-21-d-0011-1/1963. 23. doboz; MÓL XIX-A-21-d-0012-14/1979. 116. doboz, Fűzfa Imre elmondása szerint, Köbel, 2001. 613-616. p. MÓL XIX-A-21-d-0010-2/1963. 23. doboz 18
