Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sas Péter: Az Erdélyi Római Katolikus Státus
Sas Péter: Az Erdélyi Római Katolikus Státus 69 is ő rendelkezett. Ez a bizottság kezelte 1767-től a luzitán, illetve az erdélyi katolikus vallásalapot, 1768-tól kezdődően a katolikus árvaházalapot, 1773-tól a katolikus tanulmányi és ösztöndíjalapot, majd 1775 után az elemi iskolai tanítók nyugdíjalapját, a vegyes egyházi ügyeket és a katolikus alapból fenntartott iskolákat és egyéb nevelőintézeteket. A bizottság 1775-ben a „Commissio in publico-ecclesiasticis” jelzőt kapta. A Mária Teréziát követő 11. József a bizottságot egyházira és tanulmányira osztotta, három év múlva ehhez még külön alapítványi bizottságot is szervezett. A katolikus bizottság végül 1873-ban jogilag is megszűnt, helyébe az Erdélyi Római Katolikus Státus igazgatótanácsa lépett. Egyébként ez a bizottság nem volt más, mint a Mária Terézia alatt fokozottabban működő osztrák központosító rendszer abszolutista intézménye. A katolikus önkormányzat, a Státus soha nem tekintette törvényesnek a Catholica Commissio létrehozását, mert nem országgyűlés által hozott törvényen alapult. Ezért soha nem szüneteltette működését, gyűléseit rendre megtartotta s állhatatosan küzdött a Commissio megszüntetéséért. Az Erdélyi Római Katolikus Státus működése a Catholica Commissio virágkora idejében sem szünetelt. Csökkentett hatáskörrel, de tovább munkálkodott. Ennek alátámasztásául elmondható, hogy az 1668 és 1867 közötti időszakból 29 közgyűlési jegyzőkönyv maradt fenn. A Státus autonómiáját az 1792. május 26-i királyi leirat olyannyira törvény által biztosított evidenciának tekintette, hogy újabb jogi keretbe foglalásának és az országgyűlés általi megerősítésének nem látta szükségességét. Hiszen éppen ennek az autonómiának köszönhetően vált mindennapi gyakorlattá, hogy a katolikusok iskolai, egyházi és alapítványi ügyeik felett önállóan határozhatnak. 1848-ban Kovács Miklós püspök alapvetően szervezőgy ülést hívott össze, hogy a Státust ismét életbe léptethessék a régi ügykörével. Ekkor kidolgozták a Státus szabályzatát és egy 24 tagú állandó bizottságot is felállítottak. A Státus történetében az 1866. esztendő mérföldkőnek tekinthető. A Kolozsváron, január 10-én tartott státusgyűlésen az eddigi gyakorlat alapján, de az új korviszonyoknak megfelelő Szervezeti Szabályzatot készítettek. Az akkori püspök, Fogarassy Mihály elnöklete alatt és az ő tervezete szerint állapították meg a státusgyűlés tagsági szervezetét és hatáskörét. A gyűlés évente egyszeri összehívásáról az erdélyi püspök, vagy annak hiányában a káptalani helynök rendelkezhetett, aki egyben a gyűlés elnöki tisztét is betöltötte. A Státusgyülésen az egyházat a püspökön és a káptalanon kívül az apátok és a prépostok, az esperesek, a kolozsvári főtanoda csupán egyházi, míg a károly fehérvári püspöki főtanoda minden tanára, a római katolikus „növeldék” igazgatói és a szerzetesrendek vezetői képviselték. A világi rész képviseletében a római katolikus főispánok és főtisztek, a szintén ehhez az egyházfelekezethez tartozó szabad királyi városok főbírái, a kolozsvári főtanoda nem egyházi tanárai és a kegy urak (akik pl. kápolnát és papot tartanak) jelenhettek meg. Rajtuk kívül a több mint 5000 római katolikust számláló városok és más helyiségek küldhették még egy-egy képviselőt. (Kolozsvár kivételnek számított, innen három képviselő is mandátumot kaphatott). Felterjesztéssel fordultak a királyhoz, mint a római katolikus egyház legfőbb kegy urához. Ebben kérték szabályzatuk jóváhagyását, valamint az egyházi, iskolai és alapítványi vagyonnak a Státusgyűlés rendelkezése és kezelése alá bocsátását. A Státusgyűlés emlékiratára válaszoló Ferenc Józsefkirály dekrétumát báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter juttatta el. Az 1867. szeptember 12- én kelt leírat szerint „legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a: erdélyi főkormányszéknél fennálló úgynevezett Catholica Commissio megszüntetvén, az eddig annak hatásköréhez tartozó ügyek az erdélyi római katholikus státusnak ...
