Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Egészségügyi viszonyok a Sárospataki Református Kollégiumban a 18-19. század fordulóján

60

Egyháztörténeti Szemle 1II/2 (2002)

sokszor a kitekert rímek nehézkességét is felvállalva - strófákba sorolva szó szerint megtanítanák a gyerekekkel.) A valamivel több mint száz oldalas könyvecske a tisztálkodást, az öltözködést, a lakáskörülményeket, az állati és növényi eredetű táplálékokat, az italokat, az emberi légzést, kiválasztást, mozgást, pihenést és az indulatokat tárgyalja külön fejezetben. A mű utolsó részében igen vázlatosan az ember életkori és társadalmi helyzetéből következő sajátosságairól olvashattak a diákok. A szerző útmutatásai a legalapvetőbb dolgokra kiterjedően igyekeznek a helyes, egészséges életvitel alapelemeit felvázolni. így például visszatérően kiemeli a tisztaság és a rendszeres mosakodás-mosás fontosságát, a tiszta levegő, lakás, ruha, étel stb. követelményét. Felhívja a Figyelmet arra, hogy állandóan törődni kell a fizikai ^állapottal; az étkezési, mozgási, pihenési szokásokat tudatosan úgy kell alakítani, hogy az ne terhelje feleslegesen a szervezetet. A tisztaság és a tudatosság mellett a mértékletesség még az állandóan visszatérő kulcsszó a praktikus, könnyen megjegyezhető alapelveket és szemléletes, gyakran humoros példákat tartalmazó kötetben. Az útmutatáson túl bemutatja a hazánkban akkoriban előforduló leggyakoribb zöldségeket, gyümölcsöket, étkezés során tálalható húsokat, kiemelve ezek előnyeit és hátrányait. A rendszabályok számos tanulságos kitételt tartalmaznak, amelyek sokat elárulnak a korszak általános viszonyairól. így például olvasható, hogy a legszerencsésebb a napi ingváltás lenne, de ha erre nincs valakinek módja, a heti egy, vasárnapi csere akkor is elhagyhatatlan. A szerző fölszólít a rendkívül elharapódzott köpködéssel való felhagyásra is. Kifejti, hogy bármennyire költséges is a helyes étrend és életmód, mégis kifizetődő e feltételek megteremtése.(Cserébe haszontalan dolgok elhagyását ajánlja és példaként a kávézást említi, amellyel úgyis csak az angoloknak fizet adót minden megszállott...)32 33

Betegségek és halálesetek a Kollégiumban

A körülmények, az intézkedések és a reformtörekvések áttekintését követően az alábbiakban a betegségek és a halálesetek mértékének felmérésére teszünk kísérletet. Erre a legalkalmasabb forrásunkat szintén Tóthpápay Mihály készítette. Ő tett ugyanis kísérletet arra, hogy betegnapló vezetésével regisztrálja a gyógyításra szoruló tanulók nevét és baját. Sajnos értékes, haladó kezdeményezése mindössze egyetlen tanévben, 1793/94-ben valósult meg. Az iskolaorvos 1793. július 12. és 1794. július 14. között 164 beteg nevét, társadalmi rangját és betegségét tüntette föl/-’ Az összeírás azt mutatja, hogy a Kollégium egészségügye szempontjából a legfőbb problémát a rühes (scabies) megbetegedések jelentették. Ez a betegség volt az egyetlen a vizsgált tanévben, amely gyakran több tanulót, néhányszor testvérpárt is egyszerre megfertőző bajnak bizonyult, más komolyabb járvány nem alakult ki ekkor. A scabies mellett a lázzal, esetleg sárgasággal járó gyulladásos, maláriás megbetegedések, harmad- és negyednapos láz, az epilepszia tünetei, torok- és mellhártyagyulladás, gyomor- és bélbántalmak, a fekélyes és tályogos megbetegedések és a különböző sérülések (ficam, kutyaharapás) fordulnak elő többször is az összesen hetvennégyféle bajt tartalmazó jegyzékben. Egyetlen bejegyzés a kolera valamilyen tünetegyüttesének a megjelenéséről is árulkodik, valamint bekövetkezett egy haláleset is, amelynek okaként Tóthpápay az „oppressio cerebri”-t tüntette föl.34 Sajnos korszakunkban ez az egyetlen precízen vezetett összeírás, amelyből a korszak

32 Zsoldos János: Az egésség fentartásáról való rendszabások. Sárospatak, 1818.

33 Ld. az I. sz. függeléket.

34 SRKLt. A. XXV. 9245.