Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) II.

Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete...

15

mintegy megelőzése végett, ha úgy találja, hogy túlságosan magasak az önkormányzatú város fenntartásának költségei, a kiadások mérséklése céljából a tartományi helytartó közvetlenül is beavatkozhatott: 1. pl. Pl in. epist. X43,l; vö. mégX 17a,3; 18,3. és 47-48. Érdemes megemlíteni még, hogy a császári szolgálatban kiemelkedett bithyniai görög, Cassius Dio is ajánlatosnak tartja a megannyi zavarral küszködő városi önkormányzatok szabadságjogainak messzemenő korlátozását: vö. F. Millar, A Study of Cassius Dio, Oxford 1964; 108sk. (Cassius Dio személyes tapasztalatai alapján nyilatkozott: Macrinus principatusa idején Pergamon és Smyrna ad corrigendum statum curators volt.) - A városi önkormányzatok túlköltekezéséhez röviden I. M. Stahl, Imperiale Herrschaft und provinziale Stadt etc. Hypomnemata 52 (Göttingen 1978), 105-1 llskk; a korrupció, ill. a számos más helyi visszaélés (zömmel későbbi) példáihoz vö. még R. MacMullen. Corruption and the Decline of Rome, New Haven - London 1988.

21 A zavargások lecsendesítése, ill. a közrend fenntartása végett később Asia provinciában is külön tisztséget szerveztek (eirénarchés). Ezek - és alárendelt segítőik: a paraphylakitai (IGRRI V,896), és a főként a hegyi régiókban gyakori banditizmus felszámolásával megbízott „lovascsendőrség”, a diogmitai (C1G 3831a8; a phrygiai Aizanoi) - kötelességeit Antoninus Pius szabályozta Kr. u. 133 és 137 között (SHA, vit. Pii 3,2; vö. CIG II 2965; OG1S 11,493; vö. még Magie, Roman Rule in Asia Min. 11,1491., ill. 1.647. és Ii,1514sk. n. 46: a Dig. L 4,18,7 passzusára történő hivatkozással), amikor a későbbi császár Asia provincia proconsula volt: Dig. XLVI11 3,6. Magától értetődő, hogy a városi „rendőrség” élén álló eirénarchés tisztségét mindenkor nagyra értékelték. Elnyerése, melyhez a városonként felterjesztett tiz - vagyonos és tekintélyes - jelölt közül választó proconsul jóváhagyása kellet (vö. Cod. lust. X 77,1), jelentős mértékben növelte viselőjének presztízsét. (A neves rhétort, Aelius Aristeidést például „szülővárosa”, Hadrianutherai polgárai kérték, ill. terjesztették fel az eirénarchés tisztének betöltésére: or. L,72 - K.) Azt pedig talán szükségtelen is külön megjegyezni, hogy súlyos pénzügyi nehézségek, a rabszolgák között kitört zendülés (Dig. 1 6,32.) vagy a „csöcselék"- ként aposztrofált alsóbb néprétegek fenyegetővé váló zavargása esetén a római kormányzat nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyta a civitas libera-státuszt, és még kevésbé vette figyelembe a városi autonómiát.

22 A provinciát irányitó helytartó és a helyi vezető réteg szoros - ám néhány, partikuláris érdekei alapján mindvégig együttműködő csoporton túlmenően inkább csak alkalmankénti - összefonódásához vö. pl. Dión Chrys. or. XLIII,11.

23 Ennek a regió szinte egészében érvényesülő, korábbi példáihoz 1. küln. C.P. Jones, The Roman World of Dio Chrysostom, Cambridge, Mass. - London 1978; küln. 95-103skk (Ch. II: Local Politics). Néhány további szemponttal, ill. illusztratív példával vö. még Macro, ANRW II 7,2 (1980), 687skk. A municipalis arisztokrácia közéleti tevékenységének általában vett korlátáihoz, ill. gyakorta ennek figyelembevételével sem jelentéktelen helyi lehetőségeihez jó bevezetés F. Ouass, Zur politischen Tätigkeit der munizipalen Aristokratie des griechischen Ostens in der Kaiserzeit, Historia XXXI,2 (1982), 188-213.

24 További hivatkozásokkal 1. még a 11/77.sz. jegyzetet.

25 Néhány meglepő méretű, a provinciában szétszórtan elhelyezkedő birtoktest ellenére, a cu- rialisok jobbára középbirtokosok. Rendszerint már 100-200 iugerum nagyságú (ált. a város territóriumán belül fekvő) földbirtok elegendő volt ahhoz, hogy tulajdonosa a municipalis arisztokrácia tagjai közé emelkedjék. Pénzértékben kifejezve ez a lovagi census negyedét jelentette: 100 000 sestertius értékű, tehermentes vagyont. - Itt jegyezném meg, hogy a kor ismert, jobbára a városi arisztokráciához tartozó rhétorai is - szinte kivétel nélkül - jómódú középbirtokosok. Az „aranyszájú” Dión (bár birtokát súlyos adósság terhelte: or. XLV1,5.) kifejezetten jómódúnak mondható. De a szerényebb javakkal bíró Aelius Aristeidés is - családja révén - számos mysiai birtok tulajdonosa volt: vö. C.A. Behr, Aelius Aristides and the Sacred Tales, Amsterdam 1968; 7. n. 11 (Dión Chrysostomos birtokával történő összehasonlítással).

26 A municipal is arisztokrácia a városi tanácsban betöltött tisztségei révén közvetlen - adni in iszt- ratív eszközökkel történő - beavatkozási lehetőséggel bírt a khóra ügyeibe. Vagyona és ottani érdekeltségei folytán ugyanezt megtehette közvetett módon - az egyes falusi közösségek patrónusaként - is. Ez esetben adományai révén gyakorolta, ill. ‘jótéteményein’ keresztül érvényesítette a khórán belüli befolyását. Széles kitekintéssel újabban vö. ehhez Ch. Schuler, Ländliche Siedlungen und Gemeinden im hellenistischen und römischen Kleinasien, Vestigia 50 (München 1998); küln. 278-287 (Kap. IX.2: Dörfliche Gesellschaft und städtische Obersicht) és passim.