Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) II.

Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete...

13

Egy ilyen város - a cím által is tükrözött gazdasági súlyának és adminisztratív jelentőségének megfelelően - az egyházon belül is magasabb besorolást ért el. így nyilvánvalóan rangosabb -és mint aKr. u. Ill-IV. század az egyházon belüli küzdelmei is mutatják-egyben keresettebb püspöki székhelynek is számított a többinél.

11 Jól példázza ezt a szomszédos provincia, Bithynia-Pontus közel korabeli gyakorlata is: vö. Plin. epist. X 112-115. A helyekhez I. A.N. Sherwin-White tanulságos megjegyzéseit: The Letters of Pliny. A Historical and Social Commentary, Oxford 19682 (1966). 721skk. A gondolatmenet egészéhez 1. még a dióni or. XXXI (a .Rhodiakosj egy ismert, és gyakorta idézett helyét: „Csak nem gondoljátok- fordul Rhodos meghallgatására egybesereglett polgáraihoz a már ekkor (hozzávetőlegesen Kr. u. 70 és 75 között) is neves szónoknak számító prusai Dión —, hog)> a rómaiak olyan ostobák és tudatlanok lennének, hogy ne a szabad és derék alattvalókat ftón hvnh~ hautoisl választanák, hanem inkább uralkodnának rabszolgák felett" (111; vö. 112sk.). A „szabad és derék [kalos] alattvalók” fogalma alatt Dión Chrysostomos persze mindenekelőtt a provinciális társadalom „értékes elemeit” érti. A municipalis arisztokrácia olyan - befolyásos és főképp tehetős - tagjait, amilyen szülővárosában apja és annak felmenői, különösen az egész korábbi (öröklött) vagyonát a bithyniai kisváros, Prusa javára fordító, s ezért - számos kiváltság mellett - a császárok „barátságát” is élvező nagyatyja volt: or. XLV1.3; 5; vö. XLI,6: XLIV,5„ ill. L.7.

12 Röviden vö. ehhez F. Millar, Die griechische Provinzen, in: Das Römische Reich und seine Nachbarn /Fischer Weltgeschichte 8: Die Mittelmeerwelt im Altertum IV; szerk. F. Millarl, Frankfurt a. M. 19839 (angol ered. 1966). 199-223; 199(sk). Egy konkrét példa: a bithyniai Prusaban jelentős közszereplőnek számító - az archóni tisztséget szinte kisajátító - Dión Chrysostomos apja (Dión Chrys. or. XLIV.3.), maga a szónok, majd annak fia: or. LI.8; vö. L.6-10. De hivatkozhatnék még a pliniusi epist. X 79,3. részben már idézett közlésére (quia sit aliquanto melius honestorum hominum liberos quam e plebe in curiam admitti), vagy egy meglehetősen ismert feliratra, az 1GRR III. kötetének az 500-as sorszámot viselő feliratára is (The 'genealogical tree’ of Oenoanda: vö. A.N. Sherwin-White, The Roman Citizenship, Oxford 19732 /1939/, 243sk.).

13 A birodalmi arisztokrácia két kiváltságos rendje, az ordo senatorius és az ordo equester mellett a municipalis arisztokrácia adta az Imperium harmadik privilegizált rendjét. Tagjai az önkormányzatú városok életét irányító tisztségviselők (curialisok) és a curia tagságára alkalmas helyi előkelők, a reménybeli decuriók. A Kr. u. második században belőlük alakult ki az ún. „tiszteletre méltók” (büntető)jogilag is mindinkább megkülönbözetett csoportja, a honestiores. Vö. W. Langhammer, Die rechtliche und soziale Stellung der magistratus municipales und decuriones in der Obergangsphase der Städte von sich selbst vevvaltenden Gemeinden zu Vollzugsorganen des spätantiken Zwangsstaates (2.-4. Jahrhundert der römischen Kaiserzeit), Wiesbaden 1973; R. MacMullen, Roman Social Relations 50 BC - AD 284, New Haven - London 1974; 88skk; továbbá Alföldy G„ Római társadalomtörténet, Budapest 20002 (1996; német ered. 19843), 108. és 110. A municipalis ordo „rendi” egységesülését jelentős mértékben elősegítette, hogy a Birodalmon belüli Keleten a városokat irányító helyi vezető réteg képviselői - a Kr. u. II. század derekára szinte kivétel nélkül - római polgárjoggal (is) rendelkeztek: vö. Aristeid. or. XXVI,63-64sk.

14 A római Kis-Ázsia, különösen pedig annak nyugati része az Imperium Romanum legjobban dokumentált területei közé tartozik. Az itteni közösségek külső és belső viszonyaira, azok társadalmi tagozódására, ill. mindennapi életére nézve így számos adattal rendelkezünk. A császárkori Kis-Ázsia városi intézményeinek és az aristeidési or. XXVI 99. kaputjában említett .nem szűnő közös ünnepek’ szervezésében is részt vevő városi tisztségviselőknek [l.g.] jó áttekintését adja egy, az észak-lykiai Oinoandából származó, M. Wörrle által behatóan elemzett felirat, amely számos hasonló vonást mutat Asia provincia hasonló intézményeivel. A Kr. u. 125-ös évre datálható, meglehetősen hosszú felirat egy akkortájt újonnan alapított zenei rendezvénnyel kapcsolatos intézkedések sorát beszéli el. Ezek támogatója egy helyi kiválóság, bizonyos C. Julius Demosthenes, aki hosszú, részben császári szolgálatban töltött idő után tért vissza szülővárosába. A hivatali karrierje lezáródása után szülővárosába megtérő, a helyi közösség polgárjogával (civitas originaria) is mindvégig bíró (vö. Aristeid. or. XXVI,64.) volt lovagrendi tisztségviselő alakja és tevékenysége a térségben tipikusnak mondható. De jórészt azok a zenei játékok szponzora mellett megnevezett tisztségviselők is, akiket a felirat hosszasan felsorol. A fentiekhez I. M. Wörrle monografikus feldolgozását: Stadt und Fest im kaiserzeitlichen Kleinasien: Studien zu einer agonistischen Stiftung aus Oinoanda Vestigia 39