Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) II.

12

Egyháztörténeti Szemle 111/2 (2002)

LXIX 11,1: epópteuse la mysteria). De nem csak ö lépet fel a görögség személyes jótevőjeként. Nem utolsó sorban személyes magatartása nyomán, a császári kegy

— ahogy Aristeidés is utal rá (or. XXVI,98.) - később, utódja alatt sem kerülte el a térség hellén városait.134 Fokozott mértékben részesült ebből a római Asia provincia részévé lett (megannyi harcot megélt: 95.) ősi Iónia, amely - a fentiekben vázolt

— felemás virágkorát élte. A jelen fényét a jövendő árnyaival vegyítő, s ezeket együttesen megjelenítő virágkorát a tartomány egykori helytartója,135 a „legjobb császár” (vő. 107.), Antoninus Pius békés uralma alatt.136

Jegyzetek

1 A gazdag és 100 000 körüli lakosságszámával (vö. Galen. V,49.) a Birodalom legnépesebb közösségeinek sorába tartozó város Asia provincia északnyugati felének legjelentősebb kultikus központja volt. A pergamoni Asklépieion a gyógyulásra vágyók tömegeitől, így Aelius Aristeidéstöl is gyakorta felkeresett szentélykörzete mellett (or. XXIII,16 - K; vö. Philostrat. vit. Apoll. IV,34.) messze földön ismert, látogatott zarándokhely volt Pergamon az akropo- liszon épült Zeus-temploma. A császárok kultusza terén is kiemelt jelentőségű központnak számító hajdani Attalida-székhely igy korán magára vonta a formálódó keresztény közösségek megvetését és haragját. „Tudom, hol van lakóhelyed - mondja a pergamoni gyülekezet angyalához íródott levél -. ahol a sátán királyi széke van” (oida pu katoikeis, honu ho thronos tu Satana: Apocal. 2,13.). A „sátán lakóhelyének” is nevezett város (hopu ho Satanas kálóikéi) Zeus-temploma mellett álló híres (rekonstruált formájában ma a berlini Pergamon múzeumban megtekinthető) oltár volt a Jelenések könyve’ szerint „a sátán királyi széke” (trónusa: loc. cit.).

2 Küln Acta App. 13,13skk. és 15,36-19,20. A helyekhez 1. J. Roloff ismert kommentárját. Die Apostelgeschichte [Das Neue Testament Deutsch: Teilband 5], Evangelische Verlangsanstalt Berlin 1988 (= Göttingen 1981); 203skk. ill. 235skk.

3 Convenri/i-székhely volt pl. az ión Milétos (Acta App. 20,17-38 ). De ugyancsak az volt „az Ázsiában levő hét gyülekezet” városai (Apocal. 1,4; 11; vö. 2,Iskk.) között felsorolt phrygiai Laodíkeia. a mysiai és lydiai határvidéken fekvő Philadelphia, vagy hol lydiainak, hol phrygi- ainak. de karjainak is mondott - ugyancsak határszéli - Thyateira is.

4 A Digesta korábban már hivatkozott közlése három kategóriába sorolja a Birodalmon belüli, görög igazgatási nyelvű Keleten a tartományi városokat: métropoleis (1. az 1/55..sz. jegyzetet), hat echusai agoras dikón (vagyis az Asia provincia igazgatása kapcsán már említett conventus -székhelyek) és egyebek (tói tritói las loioasY XXVII 1,6,2 [Modestinus].

5 Apocal. 1,11., ill. 2,8-11. (Smyrna) és 2,12-17. (Pergamon

6 Acta App. 18,19-21; 24-28; 19; vö. 20,l7skk; továbbá I Kor. 15,32a; 16,8sk; 2 Kor. l,8-10a; Rom. !6,3-4a stb. Egyetlen példaként újabban I. ezekhez H. Friesingei— F. Krinzinger (szerk.), 100 Jahre Österreichische Forschungen in Ephesos. Akten des Symposions Wien 1995. 1 [Textband]; II [Tafelband], Wien 1999 gyűjteményes kötetének vonatkozó - egymást szervesen kiegészítő - tanulmányait. G. Matthias, Die paulinische Mission in Ephesos, 289-295; továbbá H Koester, Ephesos und Paulus in der frühchristlichen Literatur, 297-305. és Ch. R. le Roux; Ephesus in the Acts of the Apostles: A Geographical and Theological Appraisal, 307-313. stb.

7 Acta App. 20,17-35skk.

8 így például az első részbevezetésében említett phrygiai Kolossai gyülekezetéhez.

9 A gyülekezetek élén püspökök álltak, és a püspök székhelye - a formálódó egyházjog elvárásai szerint - csak város lehetett. A falusi területeken élő lakossággal csak a Kr. u. IV. századtól kezdődően foglalkozott hivatalos keretek között is az egyház. A püspökök ettől foga kényszerültek rá arra, hogy szellemi gondozásuk mellett, egyben adminisztratív felügyeletet is gyakoroljanak a város territóriumán élő vidéki közösségek felett.

10 A püspök az egyházi hierarchián belül elfoglalt helyét a székhelyéül szolgáló város a tartományon belüli státusza (ti. annak a provinciális városok rangsorában elfoglalt pozíciója) határozta meg. A métropolis- vagy a conveníur-székhely rangjával felruházott város nemcsak a tartomány keretein belül számított e cimek egyikével sem rendelkező, „harmadrendű” közösségekhez képest kiemelt és kivételezett helyzetűnek (vö. Dig. XX Vll 1,6,2; Modestinus).