Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) II.
Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete... 11 Függelék: Róma császárai és a görög városok A köztársaság korának számos megpróbáltatása után Róma új vezetői, a császárok - általában véve - számos kedvezményben részesítették a görög városokat (vö. Aristeid. or. XXVI,98.). így volt ez Bithyniaban, de még inkább Asia provinciában is. Bár a tartomány belső vidékeinek lakóival szemben korábban megnyilvánuló megvetés, ill. gúnyos lenézés (vö. Cic. pro Flacc. 27, 65.) részben megmaradt,115 a partmenti városokban a korábbi egyoldalú függést mindinkább a római hatalom biztosította előnyökből való részesedés (Aristeid. or. XXVI,65.) új lehetősége váltotta fel. Részben az úthálózat tudatos fejlesztése116 nyomán, bekapcsolódtak az árutermelésbe a tartomány korábban elzárt belső területei is. Róma uralma, a császárok átgondolt politikája, itt komoly előrelépést jelentett a gyakorta még törzsi szervezetben és primitív körülmények között élő népek további hellenizálása terén.117 A városi szervezet lassan behálózta ezeket a vidékeket is. „ Életmódotokkal és rendetekkel- mondja a Rómának hódoló mysiai rhétor, Aelius Aristeidés - mindent szelídebb és kifinomultabb állapotba hoztatok” (or. XXVI,101.). Az Imperiumhoz való tartozás itt a fejlődés lehetőségét foglalta magában. Ugyanez a térség más régióiban olykor komoly anyagi támogatás formájában jelentkezett: már Augustus és Tiberius, majd Hadrianus, Antoninus Pius és Marcus Aurelius is jelentős pénzösszegekkel segítették a gyakori földrengésektől sújtott kis-ázsiai városokat.118 Domitianus alatt a római hatóságok a helyi készletek racionális elosztásával és esetenkénti gabonavásárlással siettek az éhínségtől szorongatott pisidiai Antiocheia segítségére.119 Hadrianus Tralleis számára vásároltatott gabonát.120 Más városokkal, hasonló esetben, ezt más princepsek is gyakorta megtették. A tartományokról való gondoskodás megújult politikája jegyében általában véve121 elnézést és türelmet,122 Antoninus Pius korában pedig bizonyos megértést tanúsítottak a császárok Kis-Azsia erősödő keresztény közösségeinek irányában is.123 A Görögországgal szemben a római felső rétegekben már a Scipiók kora óta megnyilvánuló humanitas - Nero (SIG3 814 = ILS 8794.)124, Domitianus,125 majd különösen Traianus (Plin. epist. VIII,24.)126 alatti intenzív szakaszait követően- kulminációs pontját aphilhellén Hadrianus principatusa alatt érte el.127 A hosszú tradíciót beteljesítő Hadrianus a görögség irányában táplált - Rómában gyakorta gúny tárgyául is szolgáló - szimpátiája (SHA, vit. Hadr. 1,5: Graeculus) már trónra lépése előtt megnyilvánult: Kr. u. 112-ben Athénban archónná választatta magát. Császárként kétszer is beutazta a Birodalom keleti tartományait (123-125-ben, majd 131-132 között), kitüntető figyelemben és megannyi kedvezményben részesítve az itteni görög városokat.128 Asia provinciában ez kiváltképp Kyzikost,129 majd korántsem véletlenül lónia hajdani métropolisát, Milétost130 érintette. (Milétos polgárai városuk „alapítójának” nevezték ezért „jótevőjüket”, Hadrianust131, és együtt említik nevét a didymai Apollónnal: Apollóni Didymei kai autokratori Hadrianói, valamint a pythói Artemisszel is számos feliraton: C1G 2863 és 2866.) Kisebb mértékben bár, de a Maiandros melletti Magnésia, a kariai Tralleis, valamint az ióniai bíborfestés egykori központja, az inkább már csak a közeli Klaros Apollón ligetéről és régi jósdájáról híres Kolophón is kiemelten részesült a császár jótéteményeiből.132 Valamennyi görög poleisnél kitüntetőbb figyelemben részesült azonban Hadrianus szeretett városa, az Aristeidéstől is a civilizált életmód megalapozójaként emlegetett (or. XXVI,101.) Athén.133 Az uralkodó számos telet töltött el itt (124-125; 128-129. és 131-132), Kr. u. 128-ban pedig az eleusisi misztériumokba is beavatatta magát (SHA, vit. Hadr. 13,1; vö. Cass. Dio /epit. Xiph./,
