Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) II.

10

Egyháztörténeti Szemle III/2 (2002)

tartományszékhelyen, Tarsosban, a pamphyiiai Aspendosban,98 Nikomédeiaban" vagy az ugyancsak bithyniai kisvárosban, Prusaban számos ilyen megmozdulásról tudunk. Asia provincián belül pedig különösen Smyrna és Ephesos, valamint Pergamon vonatkozásában tudósítanak ezekről - persze meglehetősen hézagos - forrásaink (1. pl. IGRR I V,351.)100.

A városi köznép alsóbb rétegeinek az élelmiszerhiány és/vagy a drágaság által kiváltott elégedetlensége nem egyszer zavargássá fajuló alkalmi tüntetések formájában nyilvánult meg.101 A városokban a gazdagok adományaiból szökőkutakat,102 emlékműveket és köztéri szobrokat,103 vagy éppenséggel pompás oszlopcsarnokokat emelnek. Egy ilyen fedett oszlopcsarnok (stoá) költségeinek tetemes hányadát vállalta magára a mysiai Olympos melletti Prusaban a város neves és befolyásos szülötte, az „aranyszájú” Dión.104 A köznép azonban ezt sérelmezi. A démos - vagy ahogy a kor neves rhétorai gyakorta mondják, és még gyakrabban érzik is: az ochlos (a „csőcselék”) - inkább látványosságokat (vö. SIG3 850.),105 de mindenekelőtt olcsó gabonát akar a város fényét emelni és lakói kényelmét növelni hivatott költséges középítkezések helyett (1. pl. Dión Chrys., or. XLVI,9; vö. Plin. epist. X, 81-81.). így ezek pusztulását is gyakorta közönnyel nézi, amint erről egy eléggé ismert példa, Plinius minor tudósítása alapján értesülhetünk (epist. X 33,2.).106

Bár a tartomány lakossága a pax Romana áldásait élvezi, a szabad lakosság polarizálódása - a polarizálódás jogi szentesítésében itt is a Hadrianus nyújtotta mintákat követve107 (Dig. XLVII 21,2.) - ekkor mutatkozik meg igazán. A társadalom a honestiores („tekintélyesek”) és a humiliores („kisemberek”) büntetőjogilag is éles különbséget mutató kategóriáira oszlik.108 Aelius Aristeidés miközben elismerően szól a Birodalom egészében érvényesülő „nagy és illő egyenlőségről” („a jelentéktelen és a hatalmas, a névtelen és a hírneves, szegény és gazdag, nemes és nemtelen közöttor. XXVI,39.), magától értetődőnek tartja, hogy ,,a műveltek, a nemesek és a tehetősek" (59.) vezetésre, ill. az uralkodó réteg jogaiból való részesedésre születtek, a többiek pedig arra, hogy ezeknek engedelmeskedjenek (59; vö. 65.).109 Szűkebben értelmezve a rhétor kijenetését, a „műveltek, a nemesek és a tehetősek” nyilvánvalóan a municipalis arisztokrácia tagjai: a curialisok és nagyszámú családjaik. A császári kormányzat számára is ők a társadalom valóban értékes elemei, így mind több mentességben, de más előnyökben is részesíti őket a Birodalom a társadalomban végbement polarizációt mind drasztikusabb módon visszatükröző jogrendszere.110

A szabadok alsó rétegeinek helyzete jogilag mindinkább a rabszolgákéhoz közelít.111 A Kr. u. második század dereka felé közeledve ugyanazért a vétségért eltérő büntetés - számkivetés (Dig. XLV1I1 22,5skk.) vagy a kényszermunka egy fajtáját jelentő bányamunkára való ítélés112 - jár az elkövető „rendi hovatartozása” szerint (Dig. XLVI11 13,8.).113

A délszaki városok verőfényében az agorán és az utcákon még gondtalanul hullámzik a tömeg. Ám a fény mellett mindinkább ott az árnyék. Már csak egy súlyosabb megrázkódtatás kellett, hogy a társadalom mindeddig rejtve maradó belső ellentmondásai, immáron visszavonhatatlanul, felszínre kerüljenek. A Marcus alatti háborúk megpróbáltatásai azután véget vetettek a korábbi jólétnek, immár véglegesen a felszínre hozva a régóta lappangó ellentéteket.114