Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) II.
Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete... 9 Birodalom keretein belül elképzelhető társadalmi jólét és egyéni boldogulás előnyeit nyíltan propagáló, az Imperium keleti felének görög városi közösségei előtt fellépő - hírneves és ma már csak kevéssé ismert - rhétorok.80 A rhétorok szerepe a városok belső életében A korban - ha szónoki teljesítményük alapján igényt formálhattak rá81 - inkább szofistáknak (sophistai) nevezett, „koncertbeszédeikkel” városról városra vándorló rhétorok (vö. Aristeid. or. XXVI,l.)82 - a császári propaganda jobbára önkéntesen vállalt szolgálatán83 túl - az egyes városok életében betöltött szerepük, de a régión belüli, egymással gyakorta rivalizáló városi közösségek (vö. or. XXVI,97.)84 megegyezése érdekében kifejtett „jószolgálati tevékenységük” révén85 is figyelmet érdemelnek.86 Legtöbben a honestiores87 körébe sorolt, gazdag és befolyásos emberek; s ha kívül is születtek ezeken a jelentős kulturális központokon, szónoki karrierjük felívelésének időszakában már szinte kivétel nélkül Ephesos vagy Smyrna polgárai.88 Származásukat tekintve pedig szinte valamennyien vagyonos családok gyermekei. Mind közül a leghíresebb és a térségben (riválisát, a bőkezű adományairól elhíresült Héródés Attikost89 is beleértve) talán a leggazdagabb a Lykos melletti Laodikeiából származó, majd később Smyrnában virágzó rhétorikai iskolát alapító M. Antonius Polemón (PÍR2, A 862). Családja az augustusi principatus létrejöttét megelőző időkre vezeti vissza eredetét,90 de maga is tevékenyen járul hozzá öröklött vagyona gyarapításához. A gazdag Smyrnában (a római polgárjoggal is rendelkező91) Antonius Polemón a város legszebb házának birtokosa.92 Kr. u. 124- ben Hadrianus kísérője a császár kis-ázsiai utazása (szemleútja) során. Személyes kapcsolatukat, a császárra gyakorolt befolyását Polemón (egyéni érdekeinek érvényesítésével egybekötve) Smyrna felvirágoztatására használja fel. A várostól később tiszteletére állított felirat szerint meggyőzte a császár arról, hogy az eredetileg Ephesos számára előirányzott 40 millió sestertius - Hadrianus immáron végleges döntése értelmében - Smyrna városát illesse meg (IGRR 1V.1431.)93. Hasonló, egy esetben Smyrna érdekein messze túlmutató tevékenységet fejtett ki korábban Skopelianos,94 majd a Kr. u. 177. (vagy 178.) évi földrengés pusztításait követően Aelius Aristeidés is.95 Bithyniaban az „aranyszájú” Dión hasznosította a régió, de mindenekelőtt szülővárosa javára a császári udvarhoz fűződő kapcsolatait. Ennek legjelentősebb eredményeként Dión Prusa számára az újonnan létrehozott conventus székhelyének státuszát szerezte meg.96 Végül egy, jószerével valamennyiőjük helyi tevékenységét jellemző epizód. A neves smyrnai rhétor, M. Antonius Polemón polgártársai viszálykodását nem engedte a proconsul elé vinni. A viszálykodó feleket, ha csak tehette, maga békítette meg. Társadalmi ellentétek a városokon belül: „éhséglázadások” és tüntetések A Kr. u. második század dereka felé közeledve a relatíve gazdagnak számító Nyugat-Kis-Azsiai régió városain belül is kiéleződtek a társadalmi ellentétek. A várost irányító curia (a curian belül pedig különösen a pénzügyi igazgatással; a városi adók kivetésével, illetve ezek behajtásával megbízott dekaprótoi97) és a helyi démos ellentéteinek egyes, erőszakos cselekmények formájában is megnyilvánuló példái a korábbi időkben sem voltak ismeretlenek. Az effajta viszályok azonban most mind gyakoribbá válnak. A római Kis-Azsia jelentősebb központjaiban, a kilikiai
