Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - DOKUMENTUM - ISMERTETÉS - Katona Csaba: Ebenhöch Ferenc kanonok személyes iratai - egy pillantás a Győri Egyházmegyei Levéltár iratanyagára
144 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) e sorozatból Ebenhöch Ferenc kanonok hagyatékának2 segítségével szándékozunk legalább érintőlegesen érzékeltetni, hogy a levéltár iratanyagának e része nem csupán az egyház-, de a gazdaság-, mentalitás-, társadalom- és művelődéstörténet számára is kiapadhatatlan forrásbázist kínál. A fennmaradt különféle iratok segítéségével nem csupán a papok egyházi karrierjének állomásai kísérhetőek figyelemmel, hanem lényegében teljes életútjuk (születésüktől a halálig), valamint nem egy esetben egyéniségük jellemző vonásai is feltárulnak. Ebenhöch Ferenc kanonok (1821. július 25. - 1889. július 16.) Győrött született és iskoláit is ott végezte.3 Miután pappá szentelték, előbb a gróf Szapáry családnál volt nevelő, majd Győrött segédlelkészként tevékenykedett. A szabadságharc után, 1851- től Koroncón lett plébános, majd 1874-ben győri kanonok. Emellett számos más jelentős egyházi tisztséget is viselt. Papi pályája mellett kiemelkedő volt régészeti munkássága (amelynek kezdetei az ugyancsak győri gyökerekkel rendelkező Römer Flórissal ápolt barátságára vezethetőek vissza), valamint gyűjtői tevékenysége: növény-, pénz- és régészeti gyűjteménye kiemelkedő értéket képviselt. E gyűjtemények döntő többségét - több részletben — a Nemzeti Múzeumnak adományozta. Említésre méltó írói munkássága is: rendszeresen jelentkezett írásaival a Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben, így pl. megírta Koroncó történetét,4 de számos természettudományos témájú cikk is kötődik nevéhez. Ugyancsak rendkívüli fontosságú a győri káptalan hiteleshelyi és magánlevéltárában végzett pontos és kitartó munkája is: e gyűjteményeket hosszú évek során nagy hozzáértéssel ő rendezte és lajstromozta. Ebbéli munkásságát a győri székeskáptalan történetét összefoglaló Bedy Vince is szükségesnek találta megemlíteni: „Ebenhöch Ferenc kiváló régészeti tudásával tűnt ki; nagy érdeme a káptalan magán- és hiteleshelyi levéltár pompás rendezése.”5 A Győri Egyházmegyei Levéltárban őrzött személyes iratai éppúgy tartalmazzák a Nemzeti Múzeum köszönőlevelét, amelyet különféle adományaiért állítottak ki Ebenhöch számára, mint a halála után hagyatékával kapcsolatos intézkedések iratait. E helyt három, életének megismeréséhez számos érdekes adalékot nyújtó iratot szeretnénk kissé részletesebben ismertetni: saját kezűleg írott életrajzát,6 a tomaji címzetes apáttá történt kinevezése alkalmából érkezett gratulációk ugyancsak saját kezűleg írt jegyzékét,7 illetve végrendeletét.8 Az életrajzot 1878-ban vetette papírra, de utólag 1884-ben, vagy ezt követően még kiegészítette, a gratulálok névsorának jegyzéke 1886-ban, míg a végrendelet 1887-ben kelt. E három irat adatainak segítéségévei főbb vonalaiban felvázolható az 1880-as években már idős és köztiszteletben álló kanonok életének valamennyi főbb állomása, akkori személyes kapcsolatrendszere és vagyoni helyzete. 2 Győri Egyházmegyei Levéltár, (továbbiakban: GyEL.) N 631 (= Acta personalia canonici. Francisci Ebenhöch.) 3 Életrajzi adatainak forrása: Győri Életrajzi Lexikon, http://www.gyel.hu/tartalom/data/ 01720.htm 4 Ebenhöch Ferenc: Koronczó története. In: Győri Történelmi és Régészeti Füzetek. Győr, 1869. 5 Bedy Vince: A győri székes káptalan története. Győr, 1938. (Győregyházmegye múltjából, 3.) 20. p. 6 GyEL. N 631. Ebenhöch Ferenc önéletrajza. Győr, 1878. szeptember 15. 7 GyEL. N 631. Ebenhöch Ferenc tomaji címzetes apáttá történő kinevezéséhez írásban gratulálok névsora.. Győr, 1886. március 16. 8 GyEL. N 631. Ebenhöch Ferenc végrendelete. Győr, 1878. december 7.
